Már lassan két hét telt el, mióta beköltöztem a fiúkhoz és meg kell hagynom, hogy többet dolgoztam az elmúlt időben, mint eddig bármikor, arról nem is beszélve, hogy folyamatosan munkát kerestem, ami nulla végzettséggel és kedvhiányával nem ment. Mit is vártam? Én nem akarok dolgozni és hiába jön el lassan a határidő én nem fogok dolgozni, már az elejétől kezdve nem ez volt a tervem. Lehet sikerült volna munkát találnom, de én nem akartam és talán pont emiatt nincs még most se. Sajnos a határidő egyre jobban közeledik és emiatt egyre többször figyelmeztet YoonGi is, mintha én magamtól nem tudnám, hogy már csak napjaim maradtak és kitesznek. Az alku az alku, így egyeztünk meg és ez ellen nem tehetek semmit, illetve de.
- Yuna. - kapom fel azonnal a nevem hallatára, ami annyira szépen szól SeokJin szájából, mint még semmi más. Nagyra nyílt szemekkel nézek rá az előttem kinyitott újságból, mire szó nélkül elém tolja a teás csészét, mire az én szemöldököm össze csúszik a homlokomon. - YoonGi kérte, de elfelejtette. Mielőtt felmész aludni betudod neki vinni? Annyira elmélyülten dolgozik, hogy az nem igaz. - kuncog fel. - Ha nem baj...
- Dehogy baj. - mosolyodok el és közelebb húzom, majd bele szagolok. A forró, édes gőz megtölti az orrom és melegség önt el engemet is. - Azonnal beviszem neki, csak még ezt az oldalt végig futom.
- Rendben. - vigyorog rám kedvesen, majd egy könnyed kéztörlést követően el is indul a szobájába. - Jó éjszakát és pihend ki magad. - szól vissza, mire én csak intek neki, mert nem akarok kiabálni, mivel TaeHyung már biztosan elaludt.
Amint eltűnik SeokJin és hallom az ajtaja csukódását gyorsan találomra karikázok be pár hirdetést, majd trehányul hajtom össze és dobom félre. Egy hosszú sóhajt az útjára engedek, miközben talpra állok és megigazítom a rövid nadrágomat. És most játszhatok pincérnőst, Min YoonGinak, aki ember számba se tart. Fantasztikus... A kezembe veszem a kis csészét és lassan sétálok be a folyosóra, majd halkan próbálok kopogni az ajtón, de nem jön válasz. Újra megismétlem, de többszörös próbálkozás után se járok sikerrel. Na jó... Óvatosan nyitok be a szobába, ahol teljes a sötétség, csupán az ajtóval szembeni monitor fénye csap a szemembe és Suga körvonala, ahogy a fülén a fülhallgatójával dolgozik. Közepes hangerősséggel hallatszódig ki a zene a füles alól, így pedig már teljesen érthető miért nem hallotta, hogy kopogok. YoonGi az egyetlen, akinek még nem jártam a szobájába, de még most se látok túl sok mindent a fényhiány miatt. Óvatosan teszem meg azt a pár lépést az asztalához, majd lassan teszem le az asztalára a csészét, mire azonnal megmozdul, talán meg is riad és lekapja a fülhallgatót a fejéről.
- Nem mondtam, hogy bejöhetsz. - csattan fel, de én csak megforgatom a szemem. - Miért nem kopogtál?
- Kopogtam, YoonGi. - lépek hátrébb így ő azonnal felém fordul a székében ülve. - Ne várd el, hogy egész éjszaka az ajtód előtt szobrozzak a teáddal a kezemben, amit mellesleg te kértél már több órával ezelőtt, csak lusta voltál érte kimenni.
- Jaj és neked kellett behoznod... Remélem nem törtek el az ujjaid. Annyira elfoglalt vagy, hogy ez már akkora feladat.
- Szívesen... - túrok bele a hajamba és szó nélkül fordulok ki mellőle, hogy elhagyjam a szobát. Félek, hogy a végén olyat mondanék, amivel teljesen elvágom magam nála és leleplezem magam, bár bevallom nagyon a határokat feszegeti ezzel a viselkedéssel.
- Yuna. - szól utánam, mire én lassan állok és fordulok vissza mély levegővételek között. - Nem akartam bunkó lenni, csak... kiment a fejemből egy nagyon jó ötlet. Nem szeretem, ha munka közben zavarnak meg.
- Jó... De nem tudom mit vársz még tőlem, YoonGi. Én próbálok a kedvedben járni, de te úgy beszélsz és viselgetsz velem, mint valami cseléddel. Hidd el, nem volt célom, hogy elfelejtsd, azt amit kitaláltál, de SeokJin megkért. Többet nem fordul elő.
- Jó. Rendben. - bólint aprót és fél szemmel pillant hátra a kijelzőjére, amin a munkája világít. Újra és újra indul el ugyan az a dallam, ami lassan kezd egyre jobban idegesíteni, hiába is hallom csupán félig, mi több tompán. - Szar?
- Csak... félig hallom... - szívom kicsit be a szám, mire annyira váratlan dolgot tesz, hogy nem tudom hova tenni. Szavak nélkül nyújtja felém a fülesét, mire az én szemeim nagyra nyílnak. Ez még engem is meglep, pedig kevés dolog tud ilyet kiváltani belőlem. - Mi az...?
- Meghallgatod? Most nincs más, akinek ki tudnám kérni a véleményét. De... csak őszintén.
Óvatosan teszem meg felé azt a pár lépést, majd kicsit félve veszem el tőle, a valószínűleg vagyonokat érő fejhallgatót. Még én felapplikálom a fejemre ő leállítja a zenét és az elejére húzza, hogy az elejétől a végéig meghallgathassam az alapot, amivel már nem kevés órája lehet. Amint jól a fülemre helyeztem elindítja a zenét én pedig max hangerőn "élvezhetem" végig az alapot, ami így hallgatva elég jó. Komolyan mondom, ez a srác túl jó. Kellemes és ütemes az alap, amivel dolgozik, jó hallgatni. Mosolyogva hallgatom végig az egészet a még le nem állítja, így leveszem magamról és leteszem az asztalra a fejhallgatót. Kérdő pillantások ezreivel lep el, várva a reakcióm és a véleményem.
- Nos? - kérdez rá türelmetlenül és feljebb ül a bőr székében. - Milyen?
- Én nem értek hozzá, de... nagyon tetszett. Tényleg. Jó volt hallgatni, mert... Ah... nehéz megmagyarázni, de tetszik. - mosolygok rá, mire valami teljesen váratlant tesz, ami az előzőnél is jobban megüt; a keze végig siklik a lábamon. Fogalmam sincs pontosan mi történik, de azonnal a keze után nézek, ami azonnal az ő combján köt ki. Számítottam, hogy valamelyikük meg fog törni, dehogy pont ő... Min YoonGi. Ez... annyira hihetetlen.
- Sajnálom... Csak ilyenkor, úgy megjön a kedvem... Véletlen volt... - pillant el mellettem még én próbálom feldolgozni pontosan mi is történt. Nem szokott az efféle dolog ledöbbenteni, de ez most... - Sajnálom. Komolyan...
- Milyen furcsa, hogy pont te szeged meg a szabályt, amit kitaláltál... - mosolyodok el, amint újra indítottam az agyam.
- Én nem szegek meg semmit. - néz fel rám, még én belepek elé és az asztala közé, így szinte közvetlen elé kerülök. - Most te játszol velem...
- Te tapiztad végig a lábam...
- Mert mindig ilyen hülye rövidnadrágok vannak rajtad... - mér végig teljes gátlástalanul, amitől engem csak ki ráz a hideg és mindenem megremeg, mint a kocsonya. - Ne csodálkozz... Csoda, hogy eddig bírtam... A korod... A tested... Túl vonzó...
- Most már vonzó vagyok...? Eddig minden áron ki akartál dobni... - pillantok az ajkára, amit szabadon nyálaz be, mivel több mint valószínű, hogy teljesen kiszáradt a nagy történésektől.
- Úgy se dobtalak volna ki... Csak muszáj keménynek lennem...
- Mert te olyan domináns fajta vagy, igazam van? - kuncogok fel és megtámaszkodok magam mellett.
- Feszegeted a határokat, kislány... A végén olyat teszek, amit én magam is megbánok... - ül szinte azonnal feljebb a széken és közelebb csúszik hozzám a kerekeknek köszönhetően. Innen mar csak reggel menekülök, abban biztos vagyok. Túlságosan kezd beindulni én pedig csak egy dolgot tehetek; átadom magam neki és bele megyek bármibe is. Őszintén... Nap mint nap alsónadrágos srácokat látva, hol leizzadva, hol félálomban... Az én kedvemet is meghozzák hozzá... De semmit nem csinálunk feleslegesen.
- Csak meg ne szegd a szabályokat, Oppa... - ejtem ki az ajkaim között az édes becézést, amibe jól láthatóan remeg bele és markolja meg a saját combját, ezzel is megpróbálva vissza tartani, a benne szundikáló állatot. Ha az az éhes vad felébred ott mélyen benne, örülhetek, ha odáig eljutunk, hogy leveszi a nadrágomat, mielőtt...
- Meg egyszer így hívsz esküszöm itt duglak meg a billentyűzeten...
Talán elsőre meglepődök és ez ki is ül az arcomra, de muszáj játszanom a szerepemet, történjen bármi is. Zavartan túrok kicsit a hajamba, majd egy halvány mosoly kerül az arcomra, amin ő is csak elmosolyodok és még talán a fejét is félre dönti. Kíváncsi vagyok, vajon szex közben is ilyen domináns és erős személyiségű, vagy ez a szigor és bunkó viselkedés csak egy álca a részéről. Tudni akarom milyen lenne velem, ha miatta nyögnék, még ha a többiek miatt nem is nagyokat.
- Mutasd meg inkább, hogyan zenélsz... - fordulok meg és mint egy kislány úgy ereszkedek az ölébe háttal. Érzem, hogy teljesen megremegek, hosszú pillanatokig meg se tud mozdulni, se szólalni. Talán most ő is újra indul és heves levegő vételekkel próbálja magát nyugtatni, még végül az egyik keze az oldalamra nem csúszik és igazit meg a combján, így beljebb fordulok az ölébe, majd velem együtt csúszik vissza az asztalához, ahol fél kézzel kezd munkálkodni, de mire megtalálja amit akar jó párszor kattint melle. Érzem, hogy remeg a teste, szóval ez nem is olyan meglepő. Csupán percek telnek el, de feladja és elemeli a kezét az egérről, hogy az arcára simítson vele. Halvány vigyorral ékesítve a tekintetem figyelem minden mozdulatát, egészen addig még a teájáért nem nyúl, amit sajnos nem ér el, így én veszem a kezembe és emelem kettőnk közé. Mielőtt átadnám neki lassan fújom meg, majd kortyolok bele, hogy megnézzem mennyire meleg, végül a kezébe adom. Gondolkodás nélkül önti fel az egészet, hogy mihamarabb végezzen a pót cselekedettel, majd teszi le az asztalra, ahová tudja. Az ajkaimat kezdi vizsgálni, amin meg érzem a kellemes, langyos tea édes ízét.
- Nem dolgozol, Oppa...?
Megadom a kegyelem bökést és tisztán hallom, hogy darabokra törik. Teljesen lesokkol, talán percekig meg se mozdul. Ha eddig vissza tartotta magát, ezek után nem fogja tudni. Ezt nem csak a reakcióiból látom, hanem a combomat egyre intenzívebben és keményebben nyomó férfiasságáról is gondolom. Meg is történt, amire mar számítottam egy ideje, az ajkamra tapad és úgy kezdi falni mint semmi mást. A szemeim azonnal lecsukodnak és automatikusan csókolok vissza, figyelve arra, hogy ne próbáljam elnyomni. Most ő vezet, ez csak természetes, hadd legyen ő a főnök, én meg csak a kis butus lány, akit gerincre fog vágni. Most erre van szüksége, ahogy nekem arra, hogy megtörjön és remélhetőleg azt mondja, hogy maradjak még, meg ne próbáljak egy hét múlva csak úgy eltűnni. Csak maradjon abban a tudatban, hogy ő irányít... Én végig tudom, hogy csak játszok vele, és a nyomomban sincs...
Egymást tépik az ajkaink és a kezei is akcióba indulnak a testemen, így arra kényszerít, hogy teljesen szembe forduljak vele, majd a combomra markolva feljebb ültessen magán, egészen a nemességére, amiatt kellemesen sóhajt bele a csókunkba. Ő tényleg nem hazudott, mikor kijelentette, hogy itt, az asztalan fog megdugni. Őszintén megmondva jobban támogatnám, ha az ágyában tenné ezt, mert szex után biztosan lusta leszek felsétálni az emeletre és ha már meztelen vagyok, miért kellene felmennem? Lehet ismételni akar majd reggel, és azt nem teheti meg úgy, ha két különböző helyen vagyunk...
- Öltözz... - utasít két csók között, amin én csak a szájába kuncogok, ő meg csak elmosolyodik. Nem tehetek róla, de ez a reakcióm teljesen őszinte volt, nem a szerepem része. Nem tudtam erre másképpen reagál, nem tehetek róla. Engem nem szoktak utasítgatni, az az én dolgom. - Akkor legalább segíts...
- Örömmel... - suttogom és felemelem a kezeimet. Gyorsan kezdi felfele rángatni a trikómat, ami szorosan préselődik a bőrömre, de végül lekapja - megszakítva a csókunk - és félre dobja az anyagot. Halk lihegések közepette méri végig a melleimet, amiket szerencséjére nem véd már semmi, így teljes mértékben gyönyörködhet bennem, még én az arcát, valamint a szemeit figyelem, amik folyamatosan mozgásban vannak.
- Bugyi sincs rajtad...? - kérdezi meg végül, még a keze óvatosan siklik végig az oldalamon, majd ér a mellemre, amit csak éppen érint. - Mert akkor menten eldurranok...
- Megnyugodhatsz... Azt meg le kell venned... - mosolygok rá és a kezére simítok, majd érintem a mellemhez, hogy végre erezhessem az érintését. - De... Előtte ezekkel foglalkozz...
- Szeretnék pár szabályt előre lefektetni... - szólal meg nehezen, még magától simít végig a mellemen és markolja meg. Az ajkamra harapva próbálom nyugtázni a hangom. Ő és a szabályai... Esküszöm ezzel veszi el a kedvem... - Gumi... mindenképpen gumival, nélküle...
- Csak egy picit... - mosolygok rá. - az elején...
- Jól van... - halványan mosolyodik el. Persze, hagynám, hogy orosz rulettet játszunk, nem? Csak pár percet kap aztán gumi, nem kockáztatok tizenhat évesen. - A nyakam, csak óvatosan. Ne legyen foltos, azt amúgy se bírom annyira. Se én, se a bőröm, se pedig a cég. - aprót bólintok és azonnal a nyakara hajolok, hogy megcsókoljam, o pedig azonnal hagyja is. - Aztán... Itt maradsz estére... Meztelenül... Szex után érezni akarlak...
- Rendben... El se mentem volna... - suttogom a bőrére, mire azonnal megremegek és az előzőnél határozottabban, keményebben markol a mellemre, mire én se bírom ki és a bőre engedem a bent rekedt forró levegőt. Tetszik az érintése... Nagyon is... - Komolyan itt akarod...?
- Nem vagyok abban a formában, hogy cipelgesselek, szóval... lehet jobban járunk az ágyon... - enged kicsit távolabb magától, így kihasználva az alkalmat mászok ki az öléből és állok a talpamra. Az ajkát rágva mér végig újra, hogy most már teljesen tisztában legyen a testemmel, a kezével végig követi az oldalam és a derekam, mire én magamon kívül túrok a hajamba és dobom az egyik oldalra a szőke tincseimet. Mielőtt bármit is mondhatna ellépek tőle és lassú léptekkel indulok meg befelé a szobájába. Az ágyához érve fordulok vissza felé, mire azonnal talpra áll és határozott léptekkel indul meg felém, közben pedig elhagyja a pólóját. Vékony... de a helyes és gyönyörű arca teljesen elvonja róla a figyelmem. Elém lép és közel rántva magához hív újabb vadító csókba, mire én azonnal az övét kezdem szét bontani a nadrágjával együtt, hogy minél hamarabb levehesse magáról. Még ő a hátamat simogatja és lassan a fenekemet markolja, addig én a hasát simogatom végig, mielőtt a hosszú szőkés tincseibe nem markolok. Érezhető, hogy nagyon régóta nem volt lánnyal, nővel... talán még önmagával se beszélt randit estére. Ki van rám éhezve, ehhez tagadás nem fér... A heves csókok közepette gondol egyet és mint egy babzsákot, úgy lök hanyatt az ágyára, amire én halk nyögéssel érkezek le és pillantok rá fel, amint teljesen elfekszek a hátamon. A hüvelykujjaimat a nadrágomba akasztva kezdem magamról lefelé hámozni, még ő a saját farmerjétől szabadul meg és a szobában lévő ruha kupacba dobja. Nem is érdekel mi van a szobájában, hiszen nem ez lesz az utolsó, hogy itt vagyok, ebben biztos vagyok.
- Na gyere ide... - kapja el a derekam és azonnal magához ránt, majd könnyen kapja le rólam a rövid nadrágot, vele együtt pedig a bugyimat, amit mosolyogva szemlél meg, majd dobja félre. Teljesen meztelenül fekszek előtte és kezdek nyújtózkodni, még ő végig nyalja a valószínűleg száraz ajkait. Mielőtt felém tornyosulna leküzdi magáról az amúgy dudoros alsóját, így végre én is szemügyre vehetem a férfiasságát, ami szokásos méretű, nem nagyobb vagy kisebb annál amit eddig láttam. nem is érdekel a mérete... csak a tulajdonosa, aki jelen esetben Min YoonGi. - Na mi az...? Végig mértél?
- Nem annyira, mint te engem... - vigyorgok rá szélesen és feljebb ülök, hogy elérhessem az ajkát. Érti a közeledésem és mint egy jól nevelt kutya lassan mászik rám, hogy ajkamra forró, szenvedélyes csókot hintsen. Magamhoz ölelve fekszek el a hátamon, ő pedig megtámaszkodik mellettem, hogy ne feküdjön rám, majd ő indul el a nyakamon és kezdi végig csókolni minden porcikámat, amit csak ér. Lassan halad le a mellemre, amit az érdes nyelvével nyal, majd az ajkaival kezd kényeztetni. Furcsállom, hogy vigyáz rám, óvatos velem. Talán még sem olyan mint azt mutatja, csak egy álca, amit nagyon jól játszik... - Gyengéd vagy...
- Talán zavar? - kérdez vissza azonnal, de pár pillanat se telik el, azonnal éles fájdalom hasít a mellem oldalába, ami mégis kellemes bizsergést vált ki belőlem, ahogy a valószínűleg piros foltot végig puszilgatja. Nem hiszem el, hogy kiszívta a mellem.
- Megszegted, a szabályt... - pillantok le rá, még ő az arcán egy gúnyos mosollyal pillant rám.
- Azok az én szabályaim... Magamra értettem őket, nem pedig rád... te egyet se mondtál... Amúgy se látszódik...
- Ez csalás... - suttogom és feljebb húzom magamhoz. - Gonosz vagy... - hajolok az ajkához, amit nem csókolok meg, de közel tartom a nyakánál fogva. Gyengéden simogatom végig a tarkóját, ahol a a hajával kezdek játszani.
- Te pedig kurva szexi... Jár nekem ennyi... - kap az ajkamért, amit kicsit meg is harap, bár nem tudok most érte haragudni. Reggel valószínűleg átkozni fogok, de most, nem tud érdekelni, mi több csak még inkább feltüzel. Szeretem, ha bókolnak nekem, tőle pedig ez még jobban tetszik, mint amúgy.
Vágyom, hogy végre eljussunk arra a pontra, hogy magamban érezhessem, csak őt és meg is kapom, mivel, ahogy beengedem a lábaim közé ő mintha csak a fejembe látna benyomódna, ha nem nyögnék fel kissé fájdalmasan. Még ennyi idő után is fáj, túl szűk vagyok, pedig már lassan két éve, hogy elvesztettem a szüzességem... Azonnal megáll és az arcomra pillant kérdően, mire én hátra döntöm a fejem.
- Mi az? Baj van? - kezdi az arcomat vizsgálni és azonnal elhúzza magát tőlem, hogy véletlenül se okozzon fájdalmat.
- Nem csak... Elvagyok szokva és... fáj egy kicsit... Talán, ha... - pillantok a kezére, mire azonnal végig simít a hasamon. - A fejembe látsz...
- Csak tudom mi kell egy nőnek... - a nyelvével kér utat magának a számba, én pedig engedem, hogy a nyelve a fogaimat, majd a nyelvemet simogassa. A keze lassan siklik le a lábaim közé és azonnal simogatni kezdi a legérzékenyebb pontomat, mire kellemes hangon sóhajtok a fogai közé. Teljesen ellazulok és élvezem, hogy a kezével kényeztet, majd engedi az ujjait a dolgukra. Jól esik ez a törődés, amit kapok tőle, mert már rég nem éreztem ezt. Nem mintha puhány lennék és bárkire szükségem lenne, de ha ő kihasznál akkor én miért ne?
Hosszú percekig mozgatja bennem nem is egy ujját, még meg nem szokom annyira, hogy kihúzza őket, majd a helyükre újra a farkát nyomja be, ami már sokkal kellemesebben tőr utat mint először, így egy halk nyögés szökik ki mind a kettőnk ajkán. A teljes hossza mélyen tűnik el bennem, és azonnal ki - be kezd mozogni én pedig ott simogatom ahol csak érem. A kezem végig siklik a hátán, a karján és időnként még a fenekén is, még ő felettem dolgozik. Lassan kénytelen leszek szólni neki, hogy szükség lesz arra a gumira, el ne felejtse, bár... szerintem magától is eszébe jut majd, nem olyan, aki ezt elfelejtené. Így is történik; szinte azonnal áll meg és lassan húzódik ki, majd térdel mellém még én enyhén lihegve nézem őt.
- Hozom a gumit... - áll fel kínzó lassúsággal és meztelenül kezd a szobájában keresgélni, még nagy nehezen nem talál egy gumit az egyik fiókjában. Már nagyon akarom... Túlságosan is régen volt már ilyenben részem és meg kell hagynom YoonGi nem rossz. - Na mi az...? - mosolyog rám még vissza lép hozzám. Könnyen tépi fel az óvszer csomagolását, majd emeli ki. Még magára húzza folyton engem figyel várva, hogy mondjak neki valamit. - Tetszik ez a tekintetet...
- Csak siess... - fekszek feljebb az ágyán. - Ha tovább húzod letámadlak...
- Igen...? - mászik az ágyra, majd lassan mászik felém, amin én csak mosolyogni tudok és beharapni a szám. - Állok elébe...
Több se kell nekem. Amint közvetlen felém ér egy határozott mozdulattal fordítok a helyzetünkön és kerülök én főlé. Először kicsit megdöbben, de hamar rá eszmél, hogy nagyon is tetszik neki ez a helyzet, így a derekamra markol, hogy ő ültethessen magára, így véletlenül se én vezessek. Ez a srác kész... Hosszan sóhajtva ereszkedek rá teljes, majd ő kezdi az ütemet diktálni, hiába én lovagolok rajta. A dereka mozgásba indul, a kezei pedig erősen tartanak, ebből kifolyólag támaszkodok meg a mellkasán és próbálom vissza fogni a hangom, ami nehezen megy a közepes tempó miatt. Minden lökést követen mélyen tűnik el bennem, ami csak arra késztet, majd óvatosan, de megkarmoljam a mellkasát, ezzel pedig teljesen lebontsam a falat, így ő is nyögni kezd követve a példám. Egymást nyomja el a torkunkból elő törő nyögések és mély sóhajok. Az arcát figyelem, ő pedig engem néz keresve a tekintetem az övével, amit elönt az a perverz köd. Tetszik a tempó amit diktál. Nem túl gyors és nem is lassú, kellemes és kicsit se olyan mint egy gyors dugás, amit ígért, bár ilyen tempóban kétlem, hogy bármelyikünk is elélvez egy órán belül. Igaz nem ismerem még a határait, de hallva a hangját biztos vagyok benne hogy messze járunk még.
- Hol marad... Az a dugás...? - szólalok meg a mozgás közepette. Érzem, hogy meglepődik és kicsit ki esik az ütemből amit diktál.
- Az elején... Be se tudtam dugni... Most meg... Gyors dugást kérsz...? - kuncog fel és szinte teljesen megáll. Egymást figyeljük lihegés közben. Pár pillanatra hunyom be a szemem és emelkedek meg egy kicsit, majd keményebben ülök vissza bele, ami mind a kettőnkből egy erőteljes nyögést vált ki.
- Dugj meg... Oppa... - ejtem ki az ajkaim közül a szavakat, amikbe jól érezhetően rándul meg a farka. Nem hiszem, hogy kell ennél több neki. A farka olyan kemény, hogy már csak az izgat, hogy bennem van, a nézéséről meg nem is akarok beszélni; teljesen kész van.
Feljebb ül és erőszakos ölel magához még átfordul velem és újra o magaslik felem. Fél szemmel pillantok az ágy szélére, amitől alig pár centire vagyunk, ha nagyobbat ránt rajtam biztosan a földön kötünk ki. Nem hagyja meg azt az élvezetet, hogy bennem marad, kihúzódik és kihasználva a helyzetet az ágy mellé áll engem pedig maga fele fordít. Váljuk be... Ez a srác tényleg kreatív.
Könnyen nyomódik vissza belém az ágy mellett állva, bármiféle rá segítés nélkül, amire újra kiszöknek az apró nyögések a torkunkból. Elkapva a derekam dől kicsit rám, majd neki is kezd a gyors és erős mozgásnak, amiről beszéltünk. Meg nő a hangunk és meg se próbálom vissza fogni magam. Ő nem szolt és mi több ő se igazán próbálja vissza tartani a hangját. Mind két kezemmel a csuklójára markolok, majd hátra nyomom a fejem, így ívben görbül a hátam. Kell a keze vagy nem tudok elmenni...
- Simogass... Kérlek...! - pillantok a szemebe, ő pedig azonnal érti mit akarok. Az ügyesebbik kezével nyom a hasamra, majd kezdi a hüvelykujjával simogatni azt a pontomat, amit az elején. A durva elvezetek mellett ez most kifejezetten jól esik, nagyon is jól. Gyorsan mozog a keze, ahogy a a dereka is és a hangja is egyre jobban megnő, meg nem meg lassan lassul le, de a keze akadozva dolgozik tovább. Érzem mekkorát rándul a farka bennem, többször is még teljesen el nem élvez. Lihegve engedi el lassan a derekam, előre billentve a fejet, hogy ne a szemebe kössenek ki a lesült tincsei. Lecsillapodik a hangom, de tovább sóhajtozok, ahogy teljesen a kezére koncentrál és amint kihúzódik mar több ujját is munkába állítja. Hol simogat hol pedig mélyen nyomja belem az ujjait, amik újra nyögésbe csábítanak, de végül én is elérem a csúcsom és magasabb hangon élvezek el a kezei között. Teljesen kimelegedve pislogok fel rá, még ő lassan húzódik ki és lép el tőlem. Megkerüli az ágyat és a dolgozó sarokba indul. Gondolom elintézi a kényes munkát és megtörölgeti magát. Meg YoonGi oda van, addig én felülök és a párnák közé helyezkedek. Óvatosan simítok végig a lábaim között és eszmélek rá, hogy olyan vagyok mint a Niagara.
- YoonGi... Hozol egy zsepit...? - szólok utána halkan, nehezen lélegezve. Vissza pillantok az agy szélére, ahol feküdtem az előbb és csak hosszan engedem ki a bent rekedt levegőt. - Vagy többet...
- Persze. - sétál lassan vissza még mindig teljesen meztelenül a kezében pár fehér zsebkendővel, amit letesz mellem majd le is ül. - Mi az?
- Csak... Foltos a takaró. Sajnálom... - mászok oda és kezdenem törölgetni, de vissza húz a csuklómnál fogva.
- Hagyjad már. Nem zavar, majd kimossák. Foglalkozz magaddal, mert a végén több nyomot hagysz. - mosolyog rám, majd a lábaim közé pillant. Próbálok kicsit zavarba jönni és a hajamba túrok, amit hátra dobok. Nem zavar, hogy így lát, ha gondolja segíthet is benne, én nem haragszom a ráadás miatt. - Keresek egy alsót. - áll fel és úgy is tesz. Eltűnik az egyik ajtó mögött, amit félig hagy nyitva és jól láthatóan ruhák vannak benne. Szóval az Min Suga gardróbja... Érdekel mennyi márkás cucc lehet ott felakasztva, szóval gyorsan törölgetem meg magam, majd állok fel és sétálok utána. Érdeklődve pillantok széjjel, és közben öt is keresem a több sornyi fel akasztott ruha között. Na ez... Ez menő. Nagyon is...
- Mit csinálsz? - szólal meg és azonnal rá nézek. Alsóban lép hozzám és szkennel be tetőtől talpig, hogy meggyőződjön róla, hogy nincs rajtam semmi.
- Csak... Érdekelt mit csinálsz, meg... a ruhák. Szeretem a ruhákat és... Sajnálom, hogy bejöttem... - fűzöm keresztbe a karom a melleim előtt.
- Ezek csak ruhák, semmi izgalmas nincs bennük. - rázza meg a fejét, majd kifordít a gardróbból és a fenekemre simítva sétálunk ki. Behúzza mögöttünk az ajtót, majd újra rám simít, kicsit meg is paskolja az alfelem, amire mosolyogva reagálok. Gyorsan pattanok és kapom fel a zsebkendőket az ágyról és keresem meg a kukát, amit meg akkor láttam mikor behoztam a teát. Rá dobom a gumira a használt papírokat, majd vissza igyekszem a mondhatni férfihoz, aki már a takaró alatt fekve vár. Szinte maga melle csábít az agyba, én pedig úgy fekszek melle mint egy játék baba, majd azonnal hozzá bújok, amit először furcsál, de végül magához ölel.
- Ugye tudod, hogy ez semmit nem jelentett... - szólal meg végül jó pár perc várakozás után.
- Mar akkor gondoltam mikor a szabályokat tisztáztuk. - sóhajtok hosszan és lehunyom a szemem a mellkasához bújva. - Nem gondoltam, hogy ez több lenne bárminél csak... Szex, ami nagyon jó volt.
- Nem vagy te olyan butus, mint azt SeokJin hiszi... - siklik végig a keze az oldalamon. - És az is biztos, hogy dolgozni se akarsz. Láttam, hogyan keresel munkát... Amikor hívtak akkor pedig fel se vetted. - éreztem hogy vele csak a baj van. Legyen akár mennyire jó az ágyban, az ilyenekkel meg tudna ölni...
- Én... - veszek mély levegőt. - Soha nem dolgoztam, nem menne, mert csak a ruhákhoz és a sminkekhez értek... Ezzel így pedig nem tudok sehol se dolgozni... - ülök fel és lehajtom a fejem. - Bele se akarok gondolni, hogy jövőhét elején hova megyek innen... Nincs pénzem... Nincs senkim. - kezdek könnyeket erőltetni a szemembe és végül a kezembe temetem az arcom, majd halkan kezdek sírni. Folyamatosan folyatom a könnyem, meg nem érzem hogy gyengéden simít végig a hátamon, majd szinte hozzám simul.
- Nem kell elmenned egy hét múlva... - suttogja a fülembe, ami úgy ér mint villámcsapás. A mű sírást lassan hagyom abba, de nem nézek fel a kezemből. - Egyenlőre maradj még, jó? Kitalálunk valamit, amivel úgymond fizethetned a lakbért.
- Mégpedig...? - pillantok rá fél szemmel a könnyeimet törülgetve.
- Hát... Az ágyban ott vagy és... Ha barmikor mozdítható vagy akkor...
Teljesen ledöbbenek és lassan fordulok fele az arcomra fagyott könnyekkel. Nem. Nem színészkedve, halál komolyan lefagyva. Jól értelmezem, hogy azt kéri... Hogy szó szerint kurva legyek. Az ő kurvája és szexeljek vele, ha olyan kedve van. Ez... Ez még nálam is kiüti a biztosítékot. Gondoltam, hogy megtörik, ha lefekszünk, de nem ebben az értelemben. Inkább játszok barátnőt, mint éjszakai pillangót, de benne az érzelmek fel sem merültek, csak az élmény és a haszon amit nyújtok.
- Ezt... Úristen, YoonGi... - fordulok el tőle hitetlenkedve. Nem is akarom elhinni, hogy ezt mondta... - És csak te használnál? Vagy mind a heteteket ki kellene elégítenem?
- Nem akarlak csak magamnak... SeokJin mondta, hogy így fogsz reagálni, de...
- Mondta? Nem hiszem el... - akadok ki teljesen. Ez kész... Csapdába csaltak. Ezért nem kellett törődnöm a hangommal és ezért nekem kellett behoznom az a fránya teát. Végig az volt a cél, hogy lefeküdjünk és basszus ők ezt heten találtak ki, hogy rá vehessenek. - Ti... Becsaptatok? Az egész...
- Sajnálom. Tudom, hogy ez most durva, de...
- Mi de? Én... Én nem egy kurva vagyok. - fordulok fele teljesen, de az ágy végébe csúszok. A melleim elé húzom a takarót.
- Láttuk mennyire nem akarsz munkát találni. Nem vagyunk vakok. Az pedig nem lehet, hogy ingyen élj a nyakunkon mert, soha nem szabadulunk meg tőled.
- És a szabályok... Nem csak a te szabályaid voltak, igaz? Mindegyikőtökre érvényes... - és én nem vettem észre, elsiklottam az egész felett, mert azt hittem én vagyok nyeregben... Akkora idióta vagyok.
- Igen... Ezekkel a szabályokkal kellene...
- Ezt... Ezt át kell gondolnom... - veszek mély levegőt. - Az... Az hogy nekem szabályok között kell... De ti bármit megtehettek velem... Ez ez így...
- Tudom... Holnap kitalálunk rá valamit, ha úgy döntesz maradsz és... Megpróbálod. Viszont most ideje lenne aludni. Ez a menet...
- Ne hívd így. - szolok rá egyhangúan. - Ez a szex.
- Akkor a szex, lefárasztott. Jobb, ha mind ketten lefekszünk. - csúszik lejjebb a párnákon és nagyokat pislog rám.
Hosszan sóhajtok és lassan mászok vissza mellé és neki háttal fekszek el, de az ő kezei azonnal az oldalamhoz érnek, kissé hozzám bújik. Ez a pont nem az ő ötlete volt. Vagy Jimine, vagy SeokJine, esetleg TaeHyunge. Úristen, ha bele gondolok, hogy mind a hetükkel dolgom lesz... Ezt még nagyon csúnyán vissza kapják. Lehet, hogy ők nyerték meg ezt a csatát, de a háború végkimenetele még nem dőlt el... De az biztos, hogy ezek után bekeményítek.
