Még egy nap se telt el, hogy beköltöztem a a fiúkhoz... De már most akadnak nehézségek, pedig a kis megbeszélés után szinte azonnal rohantak a céghez... valamit csinálni. Nem avattak be, csak pár szabályt szabtak, amit az együtt élés érdekében muszáj leszek betartani. Nem mintha akkora elvezettel mennek be a szobájukba, mert miért is tennék ilyet? Nem is értem milyen szabály ez... Mint az, hogy nem használhatom a cuccaikat a fürdőben. Mondanom se kell ki volt az ötletadó... Jelenleg az egyetlen akinek nem tetszik, hogy itt vagyok az Min Yoongi, ami nem zavar, csak kezd kicsit frusztráló lenni pedig pár órája vagyok itt. Jelenleg egyedül, de ez perceken belül változhat, mivel lassan "haza" érnek a fiúk. Nem mondom, évekig is eltudnék itt élni, csak egyetlen egy baj van, ami mellett nem tudok elmenni, hogy teljesen hülyének néznek. Mielőtt elindultak volna legalább fel órán keresztül diktálták milyen kaját rendeljek nekik. Teljesen butának néznek, mondjuk a színészkedésem után meg is értek. Kaptam tőlük pénzt, így könnyen megtudtam rendelni ami kellett és nehezen, de sikerült is átvennem. Mar csak idő kérdése mikor érnek haza, de az egyszer biztos, hogy nekem most muszáj lezuhanyoznom, vagy fürdenem. Inkább az utóbbi. Láttam reggel és tegnap is; a sarokkád nagyon jó lehet. Még masszázs funkció is van rajta, aminek most hatalmas köszönetet fogok mondani. Kénytelen leszek venni habfürdőt, ha már itt vagyok és reménykedem, hogy a fenti részen is van ilyen fantasztikus kád. Az ajtót kulcsra zárom, véletlenül se tévedjen be ide akárki, bár ezen a környéken nem hiszem, hogy lenne olyan ember, aki csak úgy betörne. Lassan sétálok át a fürdőbe és el is kezdem tele engedni a kádat forró vízzel, majd valamelyik srác habfürdőjét nyomom bele a kádba, amit a kezemmel keverek fel. Meztelenre vetkőzök és felkötöm a hajam, hogy ne ázzon el, ha már megmártóztatom magam a forró vízben. Óvatosan lépek be a habok közé, majd kényelmesen helyezkedek el és már kapcsolom is be a masszás funkciót, amitől azonnal lehunyom a szemem és elfolyok. Meglehetősen jól esik most egy kis kikapcsolódás, a folytonos színészkedés nagyon lefáraszt.
Fogalmam sincs meddig élvezem a pezsgést, de lomhán emelem a kezem a kapcsolóhoz és nyomom ki, hogy csak a meleg vizet és a habot élvezhessem. A kezemmel játszok a habokkal, amikor nyílik a fürdő ajtaja és vakon robog be rajta HoSeok. Szét se néz, hanem egyenesen a vécékagylóhoz siet. Leküzdve a sliccét rángatja elé magát és kezd pisilni, szerencsére nekem háttal, így semmit nem látok belőle, csak a hangját hallom. Mosolyogva ülök feljebb és támasztom meg az állam a kád szélén a kezemen. Figyelem, hogy nyugodtan elvégzi a dolgát, majd húzza le röviden a vécét és amint eltette magát fordul is a csap felé, azonban észrevesz engem és a szemei nagyra nyílnak. Mintha teljesen elfelejtette volna, hogy nem csak ők vannak itthon. Jól láthatóan pillanat el a szememből és azonnal a testem kezdi keresni, de hiába.
- Na mi az? - kuncogok fel. - Csatlakozni akarsz, vagy ki mész végre?
A zavara még nagyobb lesz és mint akit puskából lőttek ki úgy szedi a lábait, hogy mihamarabb elhagyja a fürdőt. Pedig tőle nem vártam ezt a zavartságot, bár belegondolva lehet nem is az én meztelen jelenlétem akasztotta ki, hanem az, hogy előttem intézte el a dolgát.
Gúnyos mosollyal az arcomon nyúlok a dugóért és húzom ki, majd a már tegnap használt törülközőmért emelem a kezem. Talpra erőltetve magam törlöm át magam, majd a testemre tekerve lepek ki a kádból. Óvatosan nyitom ki az ajtót és mezítláb lépkedek vissza a nappaliba, ahol hét lesült fiú fogad. Szinte teljesen egyszerre néznek rám, teljesen ledermednek a látványomtól, hogy az egész testem csak egy törülköző védi a tekintetük elől.
- Nem vagy túl szégyenlős. - jegyzi meg gúnyosan YoonGi, aki próbálja minél jobban távol tartani tőlem a tekintetet. Gondolom nem sokszor lehet dolguk lányokkal, így még nagyobb feladat türtőztetni magát. Hát rendben.
- Láttak már férfiak. - mosolygok és megkerülöm a kanapét, amin egyedül Jimin ücsörög. Furcsa módon ő egyáltalán nem akarja takargatni azt, hogy nagyon is szüksége lenne mar egy... jó szexre. Melle ülök és leengedem a kócos tincseimet, amikor egyszerre hullanak a vállamra é a hátamra, majd vissza nézek a türelmetlenül álló Min YoonGira. - Amúgy se vagyok most meztelen. Rajtam van a törcsi. - kuncogok fel játékosan. - De azonnal felöltözök. Nem szándékom egész este így lenni.
- Azt... Megköszönnénk. - sóhajt hosszan a legfiatalabb, aki az izzadtságtól a homlokara tapadt tincsit próbálja zavarában rendezgetni.
- Rendben. Értettem. - mosolygok rá JeongGukra, aki kicsit elmosolyodva igyekszik el a folyosó felé és csapja be valamelyik ajtót. Lassan tűnnek el a többiek is a szobájukban, kivéve Jimin, aki minden pontomat többször is végig néz. Ő talán még nálam is naivabb, épp ezert gondolja, hogy így nézegethet.
- Na mi az? - kuncogok és előre hajolva kezdek keresgélni a bőröndömben tiszta ruha után.
- Semmi, csak... Úgy is zuhanyoznom kell. Majd később átöltözök. - válaszolja egyhangúan. Lehet inkább túl fáradt, hogy vissza fogja magát, ezért is figyel engem ennyire.
- Almosnak tűnsz. - emelem ki az egyik csipkés fehérneműm, amit könnyen veszek fel a törülköző alatt, majd talpra állok és neki hattal engedem le a bőrömet fedő anyagot, mely aprót puffan a puha szőnyegem. - Le kellene pihenned. - pillantok rá a vállam felett. A fáradtság szinte azonnal eltűnt a szeméből, lassan ébred rá a helyzetre, így a tekintetemet látva azonnal elnéz rólam.
- Le... Lehet igazad van... - motyogja el az orra alá alig hallhatóan.
Kuncogva veszek a kezembe egy szűk fekete toppot és kapom magamra melltartó nélkül. Suga szabálya szabadon engedi, hogy játsszak velük, mivel ők egy ujjal se érhetnek hozzám. Milyen szomorú...
- Hamar el kellene menned zuhanyozni. - fordulok felé, amint magamon van az anyag, és bugyiban ülök le mellé. - Nagyon le vagy izzadva... - mosolygok rá és most én mérem végig őt tetőtől talpig. Nem is rossz... Egyikük se... de csak akkor fogok megtörni, ha sok múlik rajta. Legyenek akármennyire vonzók, izmosak, jóképűek, jó kedvből nem fognak belőlem kapni, az egyszer biztos. Én nem leszek más játéka.
- Lassan... Biztosan végez SeokJin. Utána elmegyek.
- Jól van. - kuncogok fel. - Aztán pihenned is kellene, mert nem festesz valami jól. Gondolom ma nagyon elfáradtál, igaz? Mind a heten eléggé ki voltatok melegedve. - húzom fel a térdem és a mellkasának érintem, ami következményeképpen megremeg a teste. - Én nem bírnék ennyit mozogni... a tánc teremben biztos nem. Máshol szeretek izzadni... - döntöm oldalra a fejem és mint akire rá ijesztettek, olyan gyorsan pattan fel mellőlem és túrja hátra a haját. A folyosóra pillantok, ahol SeokJin sétál ki a haját törülgetve és azonnal kettőnkre néz, így ő is csatlakozik a szemezésünkbe.
- Siess Jimin. Utánad más is akar menni. - figyelmezteti az idősebb az előttem állót, akinek nem kell több és már el is tűnik a fürdőbe. - Azt hittem elkezdted melegíteni az ételeket.
- Sajnálom, csak öltöztem és... Jimin lekötött. - állok fel és mielőtt elindulnék a konyhába megkeresem a rövidnadrágomat, amit gyorsan veszek magamra. - És nem tudom, hogy lehet melegíteni. - nézek rá óvatosan vigyorogva, mire az ő arcán is egy édes mosoly villan fel.
- Segítek. Nem olyan nehéz. Percek alatt megtanulod, ne aggód. Először én is szórakoztam vele, de nem olyan bonyolult.
- Én nem jövök ki a konyhai eszközökkel. - sétálok bele a konyhába és azzal kezdjük az étel melegítést, hogy mindent kiszedünk a zacskókból. Ezzel tényleg nem hazudtam. Gyűlölök főzni, vagy a konyhában akármit is csinálni. Nem az én terepem, soha nem tanultam főzni senkitől. Soha nem találtam hasznosnak, hogy megálljam a helyem a konyhában, mert mindig volt hely, ahol tudtam enni, mi több még pénzem is volt rá.
SeokJin megmutatja, hogyan tudom megmelegíteni, majd sorba bepakoljuk az ételeket és lassan jelenik meg végül mindenki. Körbe üljük az asztalt és az én jóvoltomból előkészített evőeszközökkel kezdünk enni. Lassan eszegetem a saját kajámat és a többieket figyelem. Az egész asztalnál feszültség és csend uralkodik, mindenki a saját ételébe merül. Valószínűleg miattam van ez a nagy hallgatás, amit meg is tudok érteni. Egy vadidegen emberrel kell együtt étkezniük, mi több élniük.
- Szóval... mostantól ez lesz? - köszörül a torkán TaeHyung, aki végig néz a társaságon. - Értem, hogy itt van.. Yuna és, hogy kicsit befeszülünk, de...
- Miattam nem kellene. - szólalok meg, miután az előre a kezem alá készített szalvétában megtöröltem az arcom. - Én nem akarom, hogy miattam kellemetlenség legyen, de ha gondoljátok eszek egyedül a konyhában, aztán, ha holnap felpakoltunk az emeletre, akkor ott fogok enni egyedül... - a mondat végére teljesen elcsorbul a hangom és mély levegőt veszek.
- Nem. - rázza meg a fejét az előttem ülő NamJoon. - Eszünk ágában sincs száműzni téged, hogy magányosan legyél az emeleten. Nem a rabszolgánk vagy, hogy oda legyél kiközösítve. jelenleg velünk élsz és ezt most nekünk is meg kell szokni, ennyi. Felajánlottuk, hogy segítünk, ez pedig nem megy úgy, ha rabszolgának tartunk. Fent amúgy sincsen sok minden.
- Én csak nem akarlak titeket zavarni... - pillantok YoonGira, aki szinten rám emeli a tekintet, de csak rövid időre.
- Nem zavarsz, oké? Ezt akartad hallani, igaz? - sóhajt hosszan. - Nagyon előítéletes voltam, mert tudom milyen veszélyes lehet ez az egész, de most már úgy. ahogy látom milyen is vagy. Butus és szét szórt.
- Yoongi-sshi... - szol közbe Hoseok, de a fiú lenti.
- Hadd fejezzem be. Te bízol bennünk, amit lehet nem kellene, mert hidd el nem fogjuk mindig megállni, azt amit csinálsz. Nem tudom miért csinálod, talán azért mert tényleg ilyen buta vagy, vagy simán csak szórakozol, de veszélyes játékot űzöl és egyszer elszakad a húr.
- Nem tudom mire gondolsz. - nézek rá a lehető legbutábban. Ez enyhe fenyegetés volt? Elég érdekesen hangzott és normális ember nem mond ilyet. - Én... Ajj... Én nem akarok szórakozni veletek. Ha titeket zavar a meztelenség, akkor oda figyelek, hogy ezentúl mindig fel legyek öltözve.
- Oh. - szólal meg halkan Jimin, mire egyszerre nézünk rá mindannyian. Úgy érzem nem mindenki örül ennek. - Mármint... Én nem úgy értettem, csak...
- Engedjük inkább el. - rázza meg a fejét NamJoon. - Gondolom te is tudod, hogy mi... nem sokszor vagyunk együtt lányokkal. Sőt. Szóval...
- Jól van. Értettem. - szólok közbe szinte azonnal. - De mikor fürödtem, akkor se én tehettem arról, hogy HoSeok rám nyitott, még pisilt is előttem.
- N-Nem tudtam, hogy ott vagy! - akad fent és eldobja a kezeiből a pálcikákat. - Én nem akartam, de miután megláttalak kimentem, pedig meghívtál magadhoz.
Erre mindenki rám néz nagyra nyílt szemekkel, mire én kicsit kínosan kuncogok fel és túrom hátra a szőke tincseimet, hogy ne hulljanak az arcomba. Mintha halál komolyan gondoltam volna... Azért mindennek van egy határa, az pedig biztos, hogy feleslegesen senkivel nem fogok lefeküdni, legyen az bármelyikük is, teljesen fölöslegesen pedig senki nem kaphat belőlem a kelleténél többet. Bevallom, jó velük szórakozni, mert könnyen vezethetők, de akkor is.
- Én csak vicceltem. - kuncogok kínosan, kicsit zavartan. - Nem gondoltam komolyan. Alig ismerlek titeket, miért tennék ilyet? Lehet kicsit rámenős és kihívó vagyok, de én ilyen vagyok és nem flörtölésképpen teszem.
- Én személy szerint totál kikészülök attól, amit láttunk tegnap. - szólal meg a nyugodtan étkező JeongGuk. - És... ha tőlem kérdezted volna a fürdőben lehet én neki is kezdtem volna az öltözésnek.
- Kooki! - szól rá erényesen SeokJin, aki még az asztalra csap, de ezen a legfiatalabb csak felnevet. Én csak egy mosolyt erőltetek az arcomra és lassan folytatom az evést, még egy nagyobb részét meg nem eszem a kajámnak, amit rendeltem magamnak. Kénytelen leszek magamnak tényleg munkát keresni, hogy egy hónap múlva ne rúgjanak ki páros lábbal innen. Nem bíznak bennem hiába is mondják az ellenkezőjét, mondjuk csak egy idegen vagyok, aki betolakodott az életükben. Már így is távozni győzelem. Etetnek és szállást adnak, és ez már magában is hatalmas siker, viszont, ha ügyesen folytatom a világot is megkaphatom, nem csak egy doboz vacsorát. Nagy az esély, hogy ehhez viszont jobban meg kell erőltetnem magam és fel kell áldoznom egy s mást, csak ki kell találnom melyiküket érné meg a legjobban behálózni, de még van legalább harminc napom. Ez idő alatt a csillagokat is lehazudom az égről és bármelyiküket az ujjaim köré csavarom, sokkal jobban. Azt hiszem tudom ki is lesz a tökéletes ember, hogy akár hónapokat is kapjak még náluk...
Fogalmam sincs meddig élvezem a pezsgést, de lomhán emelem a kezem a kapcsolóhoz és nyomom ki, hogy csak a meleg vizet és a habot élvezhessem. A kezemmel játszok a habokkal, amikor nyílik a fürdő ajtaja és vakon robog be rajta HoSeok. Szét se néz, hanem egyenesen a vécékagylóhoz siet. Leküzdve a sliccét rángatja elé magát és kezd pisilni, szerencsére nekem háttal, így semmit nem látok belőle, csak a hangját hallom. Mosolyogva ülök feljebb és támasztom meg az állam a kád szélén a kezemen. Figyelem, hogy nyugodtan elvégzi a dolgát, majd húzza le röviden a vécét és amint eltette magát fordul is a csap felé, azonban észrevesz engem és a szemei nagyra nyílnak. Mintha teljesen elfelejtette volna, hogy nem csak ők vannak itthon. Jól láthatóan pillanat el a szememből és azonnal a testem kezdi keresni, de hiába.
- Na mi az? - kuncogok fel. - Csatlakozni akarsz, vagy ki mész végre?
A zavara még nagyobb lesz és mint akit puskából lőttek ki úgy szedi a lábait, hogy mihamarabb elhagyja a fürdőt. Pedig tőle nem vártam ezt a zavartságot, bár belegondolva lehet nem is az én meztelen jelenlétem akasztotta ki, hanem az, hogy előttem intézte el a dolgát.
Gúnyos mosollyal az arcomon nyúlok a dugóért és húzom ki, majd a már tegnap használt törülközőmért emelem a kezem. Talpra erőltetve magam törlöm át magam, majd a testemre tekerve lepek ki a kádból. Óvatosan nyitom ki az ajtót és mezítláb lépkedek vissza a nappaliba, ahol hét lesült fiú fogad. Szinte teljesen egyszerre néznek rám, teljesen ledermednek a látványomtól, hogy az egész testem csak egy törülköző védi a tekintetük elől.
- Nem vagy túl szégyenlős. - jegyzi meg gúnyosan YoonGi, aki próbálja minél jobban távol tartani tőlem a tekintetet. Gondolom nem sokszor lehet dolguk lányokkal, így még nagyobb feladat türtőztetni magát. Hát rendben.
- Láttak már férfiak. - mosolygok és megkerülöm a kanapét, amin egyedül Jimin ücsörög. Furcsa módon ő egyáltalán nem akarja takargatni azt, hogy nagyon is szüksége lenne mar egy... jó szexre. Melle ülök és leengedem a kócos tincseimet, amikor egyszerre hullanak a vállamra é a hátamra, majd vissza nézek a türelmetlenül álló Min YoonGira. - Amúgy se vagyok most meztelen. Rajtam van a törcsi. - kuncogok fel játékosan. - De azonnal felöltözök. Nem szándékom egész este így lenni.
- Azt... Megköszönnénk. - sóhajt hosszan a legfiatalabb, aki az izzadtságtól a homlokara tapadt tincsit próbálja zavarában rendezgetni.
- Rendben. Értettem. - mosolygok rá JeongGukra, aki kicsit elmosolyodva igyekszik el a folyosó felé és csapja be valamelyik ajtót. Lassan tűnnek el a többiek is a szobájukban, kivéve Jimin, aki minden pontomat többször is végig néz. Ő talán még nálam is naivabb, épp ezert gondolja, hogy így nézegethet.
- Na mi az? - kuncogok és előre hajolva kezdek keresgélni a bőröndömben tiszta ruha után.
- Semmi, csak... Úgy is zuhanyoznom kell. Majd később átöltözök. - válaszolja egyhangúan. Lehet inkább túl fáradt, hogy vissza fogja magát, ezért is figyel engem ennyire.
- Almosnak tűnsz. - emelem ki az egyik csipkés fehérneműm, amit könnyen veszek fel a törülköző alatt, majd talpra állok és neki hattal engedem le a bőrömet fedő anyagot, mely aprót puffan a puha szőnyegem. - Le kellene pihenned. - pillantok rá a vállam felett. A fáradtság szinte azonnal eltűnt a szeméből, lassan ébred rá a helyzetre, így a tekintetemet látva azonnal elnéz rólam.
- Le... Lehet igazad van... - motyogja el az orra alá alig hallhatóan.
Kuncogva veszek a kezembe egy szűk fekete toppot és kapom magamra melltartó nélkül. Suga szabálya szabadon engedi, hogy játsszak velük, mivel ők egy ujjal se érhetnek hozzám. Milyen szomorú...
- Hamar el kellene menned zuhanyozni. - fordulok felé, amint magamon van az anyag, és bugyiban ülök le mellé. - Nagyon le vagy izzadva... - mosolygok rá és most én mérem végig őt tetőtől talpig. Nem is rossz... Egyikük se... de csak akkor fogok megtörni, ha sok múlik rajta. Legyenek akármennyire vonzók, izmosak, jóképűek, jó kedvből nem fognak belőlem kapni, az egyszer biztos. Én nem leszek más játéka.
- Lassan... Biztosan végez SeokJin. Utána elmegyek.
- Jól van. - kuncogok fel. - Aztán pihenned is kellene, mert nem festesz valami jól. Gondolom ma nagyon elfáradtál, igaz? Mind a heten eléggé ki voltatok melegedve. - húzom fel a térdem és a mellkasának érintem, ami következményeképpen megremeg a teste. - Én nem bírnék ennyit mozogni... a tánc teremben biztos nem. Máshol szeretek izzadni... - döntöm oldalra a fejem és mint akire rá ijesztettek, olyan gyorsan pattan fel mellőlem és túrja hátra a haját. A folyosóra pillantok, ahol SeokJin sétál ki a haját törülgetve és azonnal kettőnkre néz, így ő is csatlakozik a szemezésünkbe.
- Siess Jimin. Utánad más is akar menni. - figyelmezteti az idősebb az előttem állót, akinek nem kell több és már el is tűnik a fürdőbe. - Azt hittem elkezdted melegíteni az ételeket.
- Sajnálom, csak öltöztem és... Jimin lekötött. - állok fel és mielőtt elindulnék a konyhába megkeresem a rövidnadrágomat, amit gyorsan veszek magamra. - És nem tudom, hogy lehet melegíteni. - nézek rá óvatosan vigyorogva, mire az ő arcán is egy édes mosoly villan fel.
- Segítek. Nem olyan nehéz. Percek alatt megtanulod, ne aggód. Először én is szórakoztam vele, de nem olyan bonyolult.
- Én nem jövök ki a konyhai eszközökkel. - sétálok bele a konyhába és azzal kezdjük az étel melegítést, hogy mindent kiszedünk a zacskókból. Ezzel tényleg nem hazudtam. Gyűlölök főzni, vagy a konyhában akármit is csinálni. Nem az én terepem, soha nem tanultam főzni senkitől. Soha nem találtam hasznosnak, hogy megálljam a helyem a konyhában, mert mindig volt hely, ahol tudtam enni, mi több még pénzem is volt rá.
SeokJin megmutatja, hogyan tudom megmelegíteni, majd sorba bepakoljuk az ételeket és lassan jelenik meg végül mindenki. Körbe üljük az asztalt és az én jóvoltomból előkészített evőeszközökkel kezdünk enni. Lassan eszegetem a saját kajámat és a többieket figyelem. Az egész asztalnál feszültség és csend uralkodik, mindenki a saját ételébe merül. Valószínűleg miattam van ez a nagy hallgatás, amit meg is tudok érteni. Egy vadidegen emberrel kell együtt étkezniük, mi több élniük.
- Szóval... mostantól ez lesz? - köszörül a torkán TaeHyung, aki végig néz a társaságon. - Értem, hogy itt van.. Yuna és, hogy kicsit befeszülünk, de...
- Miattam nem kellene. - szólalok meg, miután az előre a kezem alá készített szalvétában megtöröltem az arcom. - Én nem akarom, hogy miattam kellemetlenség legyen, de ha gondoljátok eszek egyedül a konyhában, aztán, ha holnap felpakoltunk az emeletre, akkor ott fogok enni egyedül... - a mondat végére teljesen elcsorbul a hangom és mély levegőt veszek.
- Nem. - rázza meg a fejét az előttem ülő NamJoon. - Eszünk ágában sincs száműzni téged, hogy magányosan legyél az emeleten. Nem a rabszolgánk vagy, hogy oda legyél kiközösítve. jelenleg velünk élsz és ezt most nekünk is meg kell szokni, ennyi. Felajánlottuk, hogy segítünk, ez pedig nem megy úgy, ha rabszolgának tartunk. Fent amúgy sincsen sok minden.
- Én csak nem akarlak titeket zavarni... - pillantok YoonGira, aki szinten rám emeli a tekintet, de csak rövid időre.
- Nem zavarsz, oké? Ezt akartad hallani, igaz? - sóhajt hosszan. - Nagyon előítéletes voltam, mert tudom milyen veszélyes lehet ez az egész, de most már úgy. ahogy látom milyen is vagy. Butus és szét szórt.
- Yoongi-sshi... - szol közbe Hoseok, de a fiú lenti.
- Hadd fejezzem be. Te bízol bennünk, amit lehet nem kellene, mert hidd el nem fogjuk mindig megállni, azt amit csinálsz. Nem tudom miért csinálod, talán azért mert tényleg ilyen buta vagy, vagy simán csak szórakozol, de veszélyes játékot űzöl és egyszer elszakad a húr.
- Nem tudom mire gondolsz. - nézek rá a lehető legbutábban. Ez enyhe fenyegetés volt? Elég érdekesen hangzott és normális ember nem mond ilyet. - Én... Ajj... Én nem akarok szórakozni veletek. Ha titeket zavar a meztelenség, akkor oda figyelek, hogy ezentúl mindig fel legyek öltözve.
- Oh. - szólal meg halkan Jimin, mire egyszerre nézünk rá mindannyian. Úgy érzem nem mindenki örül ennek. - Mármint... Én nem úgy értettem, csak...
- Engedjük inkább el. - rázza meg a fejét NamJoon. - Gondolom te is tudod, hogy mi... nem sokszor vagyunk együtt lányokkal. Sőt. Szóval...
- Jól van. Értettem. - szólok közbe szinte azonnal. - De mikor fürödtem, akkor se én tehettem arról, hogy HoSeok rám nyitott, még pisilt is előttem.
- N-Nem tudtam, hogy ott vagy! - akad fent és eldobja a kezeiből a pálcikákat. - Én nem akartam, de miután megláttalak kimentem, pedig meghívtál magadhoz.
Erre mindenki rám néz nagyra nyílt szemekkel, mire én kicsit kínosan kuncogok fel és túrom hátra a szőke tincseimet, hogy ne hulljanak az arcomba. Mintha halál komolyan gondoltam volna... Azért mindennek van egy határa, az pedig biztos, hogy feleslegesen senkivel nem fogok lefeküdni, legyen az bármelyikük is, teljesen fölöslegesen pedig senki nem kaphat belőlem a kelleténél többet. Bevallom, jó velük szórakozni, mert könnyen vezethetők, de akkor is.
- Én csak vicceltem. - kuncogok kínosan, kicsit zavartan. - Nem gondoltam komolyan. Alig ismerlek titeket, miért tennék ilyet? Lehet kicsit rámenős és kihívó vagyok, de én ilyen vagyok és nem flörtölésképpen teszem.
- Én személy szerint totál kikészülök attól, amit láttunk tegnap. - szólal meg a nyugodtan étkező JeongGuk. - És... ha tőlem kérdezted volna a fürdőben lehet én neki is kezdtem volna az öltözésnek.
- Kooki! - szól rá erényesen SeokJin, aki még az asztalra csap, de ezen a legfiatalabb csak felnevet. Én csak egy mosolyt erőltetek az arcomra és lassan folytatom az evést, még egy nagyobb részét meg nem eszem a kajámnak, amit rendeltem magamnak. Kénytelen leszek magamnak tényleg munkát keresni, hogy egy hónap múlva ne rúgjanak ki páros lábbal innen. Nem bíznak bennem hiába is mondják az ellenkezőjét, mondjuk csak egy idegen vagyok, aki betolakodott az életükben. Már így is távozni győzelem. Etetnek és szállást adnak, és ez már magában is hatalmas siker, viszont, ha ügyesen folytatom a világot is megkaphatom, nem csak egy doboz vacsorát. Nagy az esély, hogy ehhez viszont jobban meg kell erőltetnem magam és fel kell áldoznom egy s mást, csak ki kell találnom melyiküket érné meg a legjobban behálózni, de még van legalább harminc napom. Ez idő alatt a csillagokat is lehazudom az égről és bármelyiküket az ujjaim köré csavarom, sokkal jobban. Azt hiszem tudom ki is lesz a tökéletes ember, hogy akár hónapokat is kapjak még náluk...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése