2019. december 22., vasárnap

4. Fejezet: Szabályok

Talán sikerül végig aludnom az éjszakát, amit meg kell hagyni meg se lepődök a tegnapi, mondhatni gyors dugás után, valamint a sokkoló híren, ami még most is megüt. Hiába telt el egy teljes éjszaka, de a tény elől nem tudok menekülni; vagy elmegyek és valószínűleg soha többet nem látom majd őket, vagy tovább viszem a háborút és megnyerem. Át kell gondolnom a saját szabályaimat, ha úgy döntök, hogy maradok... már pedig én nem szoktam feladni és most se fogom. Nem hiszem, hogy YoonGi nyolc előtt felkelne, főleg, hogy hallom a szuszogását a fülembe. Még reggeli előtt ki kell találnom mit is akarok pontosan, bár már úgy ahogy össze állt a fejemben mik az én elképzeléseim. Ebben az egészben nem ők az egyetlenek akik dirigálhatnak. Az én testemről van szó, amit ők használni akarnak, arról nem is beszélve, hogy még nem vagyok nagykorú... ezek után lesz egy Jokerem ellenük.
A kis szekrényen elhelyezett digitális órát figyelve várom, hogy lassan teljen az idő, az agyam pedig folyamatosan kattog, hogy minden ötletet megszerezzek. Legyen, ahogy akarják, de ebből nem én fogok kijönni szarul, abban biztos vagyok. Mély gondolatokból egy lágy nyakcsók csábít vissza és lassan próbálok hátra pillantani, hogy találkozzon a tekintetem YoonGiével, aki minden bizonnyal ébresztésnek szánja, mivel a keze is útnak indul, végig siklik a karomon. Biztosan a reggeli merevedése teszi, mert magától csak úgy nem babusgatna, történjen bármi is, ha csak nincs kicsit lelkiismeret furdalása a tegnapi miatt, bár este olyan gyorsan elaludt, még mentegetőzni se próbált.
- Már reggel van...? - suttogja rekedtes hangon a fülemben, mitől végig fut rajtam a hideg és inkább össze zárom a lábaimat, hogy még véletlenül se jusson eszébe semmi. - Nem aludhatnánk még vagy négy órát...?
- Nem... mert nektek színpadi próbátok lesz tizenegytől. Ideje felkelni, ha most még beszélni akarunk. - csúszok ki az ölelő karjai közül és azonnal felülök. Lassú mozdulatokkal túrok a hajamba, majd nézek rá. Álmos tekintettel figyeli minden mozdulatom, még nem teljesen a hátára fordul és mély levegőt vesz. - Mi ez a nézés...?
- Rég láttam már ilyen korán meztelen nőt... Hiányzott... Mikor ismétlünk? - mosolyodik el, de én csak megrázom a fejem, amire azonnal eltűnik a jókedv az arcáról. - Vagy, elmész? Úgy döntöttél?
- Majd reggelinél mindent elmondok. - állok fel lassan háttal neki és úgy kezdem keresni a ruha darabjaimat. Nem akarom vissza venni a tegnapi szennyesem, hiába zuhanyzás után vettem este fel, de már csak felöltözni sincs kedvem. Zuhanyoznom kellene, hogy jól érezzem magam, mert most érzem magamon azt a tipikus szex szagot. - Elmegyek zuhanyozni. - kapom el a takarója alját és egy könnyű mozdulattal rántom le róla, mire össze húzódik és mérgesen morran fel. Ledobva a szennyesem tekerem magamra a törülközőt. A lenti fürdőben van pár dolgom, mivel a lenti mosógépet szoktam használni.
- És minek a takaróm...? Én még feküdni akartam... Attól, hogy lefeküdtünk nem lettünk legjobb barátok, hogy rángasd a takaróm.
- Akkor kérek egy inget, vagy pólót. Meztelenül nem fogok sétálgatni. - fordulok felé, de nem engedem le magamról a puha anyagot, mivel meg se mozdul. Inkább a takaró, mint a ruhái. Gondolhattam volna. Teljesen magamra tekerem és lassú léptekkel sétálok ki. Szerencsémre senkivel nem találkozok még a fürdőbe megyek, ahol ledobom a takarót és gyorsan fogom fel a hajam, hogy ne legyen vizes, majd a víz alá állok. Villám zuhanyt veszek, hogy minél hamarabb végezzek, után pedig rendbe szedem magam és szűk, cicanadrágot veszek magamra egy bő haspólóval, ami alá újra nem veszek melltartót. Lassan engedem ki a hajam, még kisétálok a fürdőből és azonnal zajok ütik meg a fülem a konyhából. Komótosan sétálok be a fiúkhoz, akik azonnal egyszerre kapják rám a fejüket és pislogás nélkül figyelnek engem. Annyira kíváncsi lennék ki fejéből pattant ki ez az ötlet, vagy már annyi időt voltak együtt, hogy telepátiában élnek? Ezen meg se tudnék lepődni.
- Jó reggelt. - köszönök én a hét srácnak, akik kicsit habozva válaszolnak, majd próbálnak vissza térni ahhoz, amit eddig csináltak. A helyemre ereszkedek le, ahol mindig ülni szoktam, SeokJin és JeongGuk mellett. Kíváncsi vagyok végül ki lesz az első, aki felhozza a témát. Igazából most már ideje lenni megbeszélni ezt az egészet, akar mennyire is kínos, mert szűkös az időnk, és lassan letelik az utolsó hetem, sőt a mai nap nekik is dolguk van. Az egész az ő ötletük, ne nekem kelljen már felhoznom, könyörgök.
- Yuna. - szólal meg kissé kínosan felhorkantva SeokJin. Persze mind egyszerre pillantunk rá és a srácok le is sütik a szemüket. Jól tudják mi jön. Ezek a srácok nem gonoszak, csupán hiányolják a szexet és a lányokat, ezért pedig nem tudom őket elítélni. Jó szívűek hiába is csaptak be, elvégre hagyták, hogy itt éljek velük úgy, hogy nem is ismernek. - Gondolom... YoonGi már említette...
- Igen... - bólintok kicsit és mély levegőt veszek. - Tegnap este eléggé meglepett, de már úgy ahogy feldolgoztam. Mondjuk... Szóval... Hogyan akarjátok csinálni ezt az egészet? - pillantok végig a fiúkon.
- Hat... Igazából csak... - kezd motyogni Jimin, majd segítségért pillant NamJoonra.
- Csak örülnénk, ha a rendelkezésünkre állnál. Lenne pár szabály, amiket még pontosítanunk kell ezzel kapcsolatban. De az alapokat gondolom tisztázta tegnap Hyung.
- Igen... Nincs folt a nyakatokon, gumi mindenképpen, ami teljesen természetes és a meztelenül veletek maradás az estére. Ennyi nem?
- Még... Lenne pár, ha úgy döntesz maradsz... - pillant félve a szemembe a legfiatalabb. - Nem csak szexre kérhetünk meg.
- Én... Nem tudok a számmal... - nyelek picit, ami talán enyhén őszinte. Ezt mindig kerültem, ha férfival voltam. Annyira alá rendelt szerep...
- Nem! Vagyis... De... Az is jó lenne, de most másról van szó. - mondja zavartan JeongGuk, az pedig meg kínosabbá teszi a szitut, hogy teljesen mellettem ül. - Csak fürdeni velünk... Vagy aludni, össze bújni...
Meglepődök és fel se fogom most pontosan milyen szituációba kerültem. Ők tényleg rendesek, de szűkségük van egy nőre, akihez bújhatnak, aki velük van. A munkájuk mellett nincs idejük barátnőre, de én itt vagyok. Lassan az én szabály listám is gyarapodik, de nem csak az én javamra.
- Átgondoltam az este. - simítok végig a karomon. - Itt... Itt maradok és... Vállalom. - egyszerre mosolyodik el mind a hét srác, de ahogy újabb levegőt veszek, hogy folytassam jó páran megijed. - De én is szeretnék pár szabályt.
- A mi házunk. Mi hozzuk a szabályokat. - szólal meg durcásan YoonGi, aki éppen tömi magába a tegnapi vacsora maradványait.
- Az én testem, amit ti használni akartok. - szolok vissza, a kisebb falat hús pedig szépen fordul ki a szájából és landol a műanyag edényben. - Nem sok, de... Így szabályos.
- Halljuk.
- Nem bírnám, ha minden nap más ember ágyában aludnék. Bele fáradnék, de ha... Egy héten két, esetleg három ember lenne annak... Örülnék. - pillantok körbe rajtuk és együtt érzően bólintanak. - Aztán... Nem szeretnem, hogy csak úgy tapogassatok bármikor, ha itt vagyok köztetek. Aki először lestoppol, az kap meg a "munka" napokra, de akkor is csak a szobában akarom, a négy fel között. Szó se lehet róla, hogy valaki itt szexeljen velem, ahol eszünk.
- Semmi tapi? - kérdez vissza TaeHyung. - Egyáltalán? Fenek simogatás, vagy csak úgy...
- Nem. - nézek ra. - A barátotok vagyok a szobaitokon kívül. Nem a szeretőtök.
- Jó. Persze. - bólogat SeokJin. - Folytasd csak.
- Én is ki akarom szívni a ti bőrötöket, ha nem is nyakon, de máshol igen.
- De mi se szívhatjuk ki a tied. - pislog nagyokat HoSeok, mire én könnyen húzom fel a pólóm és mutatom meg a fiuknak a mellem megviselt, kissé lila oldalát. Eleinte mindannyian a mellem látványát próbálják feldolgozni, csak aztán térnek át a lényeges pontra. - De arról volt szó! - pillant mérgesen az idősebb felé, aki csak megvonja a vállát, én pedig a többiek elkeseredettségére, de leengedem a pólóm. Úgy is mind látni fognak meztelenül, akkor meg miért kellene szégyenlősnek lennem...
- Hidd el, ha te is felé kerülsz és látod meztelenül magad előtt, nem fogod tudni megállni. - ecseteli a többieknek a mar tapasztalt srác. Persze, mintha itt se lennék, végtére is csak egy gumi baba vagyok, akit mindenki kedve szerint dughat.
- Ha ti is engem, akkor én is titeket, bárhol ami nem a nyakatok. - végül kicsit gondolkodva, de mind bele egyeznek, így én haladok tovább. - Ha egy héten hármótokat is ki kell szolgálnom, az egy hónapban nagyjából tíz alkalom, ami több mint egy havi lakbér, ha az elit prostikat nézzük. - mondom komolyan. - Nem vagyok beteg, csinos és szép vagyok, borotválkozom és bármiben benne vagyok a napotokon. Már egy alkalom is több mint egy havi lakbér, szóval szeretnék némi pluszt.
- Nanana... - rázza meg a fejet NamJoon, amin én eléggé felhúzom magam. - Ez azért nagy szó. Hidd el, hogy nem minden prosti keres milliókat.
- De a BTS saját "bejáró nője" leszek. Csak ti nyúltok hozzám, senki más. Ez elég sokat jelent, mert más prostit bárki hívhat. Csak plusz pénzt szeretnék, vagy pár cuccot... Esetleg elvihetnétek a koncertekre, turnékra. A turnék ideje alatt is kellek nektek, nem...? Vagy akkor egymást használjátok erre a célra? - mosolyodok el kissé gúnyosan.
- Hah... - nevet fel kínosan SeokJin és kicsit a tarkójára simít mentésképpen. - Ez sakk matt...
- Jó. Legyen. De ezt a pontot meg nagyon is átbeszéljük. - fújtat Nam, majd Sugara pillant, aki megforgatja a szemet. Már most én vagyok az, aki felült arra a bizonyos lóra. - Más valami?
- Hmm... - gondolkodok el. - Úgy érzem mindent megbeszéltünk. - bólintok.
- Akkor... Hétfőn, Csütörtökön és... Vasárnapon a miénk vagy? - pillant rám nagy szemekkel Jimin, mire én azonnal fej biccentéssel jelzem, hogy igaza van. - Stop!
- Mi?! - akad ki HoSeok és még fel is áll. - Én akartam a Csütörtököt! Nekem nagyobb szükségem van rá!
- Ő mondta. Aki hamarabb stoppolja, azé. Én nyertem. - mosolyog szélesen rám Jimin, mire az én arcomra is kisebb vigyor csúszik. Ebbe még nagyon bele kell szoknom, de már most jól haladok.
- Stipstop a vasárnap. - szol a veszekedés közbe SeokJin, amin az én szemöldököm is felcsúszik. Láttam rajta mikor haza hozott, hogy már akkor benne lett volna.
- Nem! Én akarom a Vasárnapot! - kezd hisztizni a felnőtt férfi, meg mi kuncogni kezdünk rajta.
- Mi lenne, ha tiéd lenne a jövőhét Hétfő, HoSeok? - pillantok rá mosolyogva, mire azonnal megnyugszik és vissza ül a fenekére. Mintha férfiak helyett kisfiúkkal lennék össze zárva, esküszöm. Én vagyok itt a legfiatalabb, de mégis én viselkedek a legérettebben, ami elég elkeserítő.
- Akkor a Hétfő az enyém. - bólint büszkén HoSeok.
- Hármast nem válasz? - pislog rám nagy szemekkel TaeHyung. - Jimin biztos beengedne magához.
- Ne is álmodj róla haver! Az az este a Yuna-é és az enyém lesz. - mosolyog büszkén Jimin.
- Ezen még nem gondolkoztam, de... Egyenlőre elég, ha egyedül vagytok. Még... Soha nem csináltam ilyet, vagy ehhez hasonlót és bele kell szoknom. - kezdek lassan eszegetni, de fél szemmel TaeHyungot figyelem, aki megértően bólint. Két éhes vaddal még én se bírnék el, azért na, az nekem is sok. Félek, ha ketten osztoznának rám, akkor megtörne az álcám, így is alig tudom fent tartani a butus kislányt. Így is kérdéses meddig bírom majd a folytonos és állandó szexet, legalább mindnyájan mások és kicsit hajt a kíváncsiság, hogy megismerjem őket az ágyban is. Érdekes lesz, az biztos, az pedig a másik, hogy a gatyájukat is lefogom róluk húzni, pár hónap múlva tömött számlával tűnök majd el az életükből egyik napról a másikra, észre se fogják venni mennyi mindent vettem el tőlük. A legjobb az egészben, hogy semmit nem fogok bánni... 

2019. december 15., vasárnap

3. Fejezet: Tea (+18)

Már lassan két hét telt el, mióta beköltöztem a fiúkhoz és meg kell hagynom, hogy többet dolgoztam az elmúlt időben, mint eddig bármikor, arról nem is beszélve, hogy folyamatosan munkát kerestem, ami nulla végzettséggel és kedvhiányával nem ment. Mit is vártam? Én nem akarok dolgozni és hiába jön el lassan a határidő én nem fogok dolgozni, már az elejétől kezdve nem ez volt a tervem. Lehet sikerült volna munkát találnom, de én nem akartam és talán pont emiatt nincs még most se. Sajnos a határidő egyre jobban közeledik és emiatt egyre többször figyelmeztet YoonGi is, mintha én magamtól nem tudnám, hogy már csak napjaim maradtak és kitesznek. Az alku az alku, így egyeztünk meg és ez ellen nem tehetek semmit, illetve de. 
- Yuna. - kapom fel azonnal a nevem hallatára, ami annyira szépen szól SeokJin szájából, mint még semmi más. Nagyra nyílt szemekkel nézek rá az előttem kinyitott újságból, mire szó nélkül elém tolja a teás csészét, mire az én szemöldököm össze csúszik a homlokomon. - YoonGi kérte, de elfelejtette. Mielőtt felmész aludni betudod neki vinni? Annyira elmélyülten dolgozik, hogy az nem igaz. - kuncog fel. - Ha nem baj... 
- Dehogy baj. - mosolyodok el és közelebb húzom, majd bele szagolok. A forró, édes gőz megtölti az orrom és melegség önt el engemet is. - Azonnal beviszem neki, csak még ezt az oldalt végig futom.
- Rendben. - vigyorog rám kedvesen, majd egy könnyed kéztörlést követően el is indul a szobájába. - Jó éjszakát és pihend ki magad. - szól vissza, mire én csak intek neki, mert nem akarok kiabálni, mivel TaeHyung már biztosan elaludt.
Amint eltűnik SeokJin és hallom az ajtaja csukódását gyorsan találomra karikázok be pár hirdetést, majd trehányul hajtom össze és dobom félre. Egy hosszú sóhajt az útjára engedek, miközben talpra állok és megigazítom a rövid nadrágomat. És most játszhatok pincérnőst, Min YoonGinak, aki ember számba se tart. Fantasztikus... A kezembe veszem a kis csészét és lassan sétálok be a folyosóra, majd halkan próbálok kopogni az ajtón, de nem jön válasz. Újra megismétlem, de többszörös próbálkozás után se járok sikerrel. Na jó... Óvatosan nyitok be a szobába, ahol teljes a sötétség, csupán az ajtóval szembeni monitor fénye csap a szemembe és Suga körvonala, ahogy a fülén a fülhallgatójával dolgozik. Közepes hangerősséggel hallatszódig ki a zene a füles alól, így pedig már teljesen érthető miért nem hallotta, hogy kopogok. YoonGi az egyetlen, akinek még nem jártam a szobájába, de még most se látok túl sok mindent a fényhiány miatt. Óvatosan teszem meg azt a pár lépést az asztalához, majd lassan teszem le az asztalára a csészét, mire azonnal megmozdul, talán meg is riad és lekapja a fülhallgatót a fejéről. 
- Nem mondtam, hogy bejöhetsz. - csattan fel, de én csak megforgatom a szemem. - Miért nem kopogtál? 
- Kopogtam, YoonGi. - lépek hátrébb így ő azonnal felém fordul a székében ülve. - Ne várd el, hogy egész éjszaka az ajtód előtt szobrozzak a teáddal a kezemben, amit mellesleg te kértél már több órával ezelőtt, csak lusta voltál érte kimenni.
- Jaj és neked kellett behoznod... Remélem nem törtek el az ujjaid. Annyira elfoglalt vagy, hogy ez már akkora feladat.
- Szívesen... - túrok bele a hajamba és szó nélkül fordulok ki mellőle, hogy elhagyjam a szobát. Félek, hogy a végén olyat mondanék, amivel teljesen elvágom magam nála és leleplezem magam, bár bevallom nagyon a határokat feszegeti ezzel a viselkedéssel.
- Yuna. - szól utánam, mire én lassan állok és fordulok vissza mély levegővételek között. - Nem akartam bunkó lenni, csak... kiment a fejemből egy nagyon jó ötlet. Nem szeretem, ha munka közben zavarnak meg.
- Jó... De nem tudom mit vársz még tőlem, YoonGi. Én próbálok a kedvedben járni, de te úgy beszélsz és viselgetsz velem, mint valami cseléddel. Hidd el, nem volt célom, hogy elfelejtsd, azt amit kitaláltál, de SeokJin megkért. Többet nem fordul elő.
- Jó. Rendben. - bólint aprót és fél szemmel pillant hátra a kijelzőjére, amin a munkája világít. Újra és újra indul el ugyan az a dallam, ami lassan kezd egyre jobban idegesíteni, hiába is hallom csupán félig, mi több tompán. - Szar?
- Csak... félig hallom... - szívom kicsit be a szám, mire annyira váratlan dolgot tesz, hogy nem tudom hova tenni. Szavak nélkül nyújtja felém a fülesét, mire az én szemeim nagyra nyílnak. Ez még engem is meglep, pedig kevés dolog tud ilyet kiváltani belőlem. - Mi az...?
- Meghallgatod? Most nincs más, akinek ki tudnám kérni a véleményét. De... csak őszintén.
Óvatosan teszem meg felé azt a pár lépést, majd kicsit félve veszem el tőle, a valószínűleg vagyonokat érő fejhallgatót. Még én felapplikálom a fejemre ő leállítja a zenét és az elejére húzza, hogy az elejétől a végéig meghallgathassam az alapot, amivel már nem kevés órája lehet. Amint jól a fülemre helyeztem elindítja a zenét én pedig max hangerőn "élvezhetem" végig az alapot, ami így hallgatva elég jó. Komolyan mondom, ez a srác túl jó. Kellemes és ütemes az alap, amivel dolgozik, jó hallgatni. Mosolyogva hallgatom végig az egészet a még le nem állítja, így leveszem magamról és leteszem az asztalra a fejhallgatót. Kérdő pillantások ezreivel lep el, várva a reakcióm és a véleményem.
- Nos? - kérdez rá türelmetlenül és feljebb ül a bőr székében. - Milyen?
- Én nem értek hozzá, de... nagyon tetszett. Tényleg. Jó volt hallgatni, mert... Ah... nehéz megmagyarázni, de tetszik. - mosolygok rá, mire valami teljesen váratlant tesz, ami az előzőnél is jobban megüt; a keze végig siklik a lábamon. Fogalmam sincs pontosan mi történik, de azonnal a keze után nézek, ami azonnal az ő combján köt ki. Számítottam, hogy valamelyikük meg fog törni, dehogy pont ő... Min YoonGi. Ez... annyira hihetetlen.
- Sajnálom... Csak ilyenkor, úgy megjön a kedvem... Véletlen volt... - pillant el mellettem még én próbálom feldolgozni pontosan mi is történt. Nem szokott az efféle dolog ledöbbenteni, de ez most... - Sajnálom. Komolyan...
- Milyen furcsa, hogy pont te szeged meg a szabályt, amit kitaláltál... - mosolyodok el, amint újra indítottam az agyam.
- Én nem szegek meg semmit. - néz fel rám, még én belepek elé és az asztala közé, így szinte közvetlen elé kerülök. - Most te játszol velem...
- Te tapiztad végig a lábam...
- Mert mindig ilyen hülye rövidnadrágok vannak rajtad... - mér végig teljes gátlástalanul, amitől engem csak ki ráz a hideg és mindenem megremeg, mint a kocsonya. - Ne csodálkozz... Csoda, hogy eddig bírtam... A korod... A tested... Túl vonzó...
- Most már vonzó vagyok...? Eddig minden áron ki akartál dobni... - pillantok az ajkára, amit szabadon nyálaz be, mivel több mint valószínű, hogy teljesen kiszáradt a nagy történésektől.
- Úgy se dobtalak volna ki... Csak muszáj keménynek lennem...
- Mert te olyan domináns fajta vagy, igazam van? - kuncogok fel és megtámaszkodok magam mellett.
- Feszegeted a határokat, kislány... A végén olyat teszek, amit én magam is megbánok... - ül szinte azonnal feljebb a széken és közelebb csúszik hozzám a kerekeknek köszönhetően. Innen mar csak reggel menekülök, abban biztos vagyok. Túlságosan kezd beindulni én pedig csak egy dolgot tehetek; átadom magam neki és bele megyek bármibe is. Őszintén... Nap mint nap alsónadrágos srácokat látva, hol leizzadva, hol félálomban... Az én kedvemet is meghozzák hozzá... De semmit nem csinálunk feleslegesen.
- Csak meg ne szegd a szabályokat, Oppa... - ejtem ki az ajkaim között az édes becézést, amibe jól láthatóan remeg bele és markolja meg a saját combját, ezzel is megpróbálva vissza tartani, a benne szundikáló állatot. Ha az az éhes vad felébred ott mélyen benne, örülhetek, ha odáig eljutunk, hogy leveszi a nadrágomat, mielőtt...
- Meg egyszer így hívsz esküszöm itt duglak meg a billentyűzeten...
Talán elsőre meglepődök és ez ki is ül az arcomra, de muszáj játszanom a szerepemet, történjen bármi is. Zavartan túrok kicsit a hajamba, majd egy halvány mosoly kerül az arcomra, amin ő is csak elmosolyodok és még talán a fejét is félre dönti. Kíváncsi vagyok, vajon szex közben is ilyen domináns és erős személyiségű, vagy ez a szigor és bunkó viselkedés csak egy álca a részéről. Tudni akarom milyen lenne velem, ha miatta nyögnék, még ha a többiek miatt nem is nagyokat.
- Mutasd meg inkább, hogyan zenélsz... - fordulok meg és mint egy kislány úgy ereszkedek az ölébe háttal. Érzem, hogy teljesen megremegek, hosszú pillanatokig meg se tud mozdulni, se szólalni. Talán most ő is újra indul és heves levegő vételekkel próbálja magát nyugtatni, még végül az egyik keze az oldalamra nem csúszik és igazit meg a combján, így beljebb fordulok az ölébe, majd velem együtt csúszik vissza az asztalához, ahol fél kézzel kezd munkálkodni, de mire megtalálja amit akar jó párszor kattint melle. Érzem, hogy remeg a teste, szóval ez nem is olyan meglepő. Csupán percek telnek el, de feladja és elemeli a kezét az egérről, hogy az arcára simítson vele. Halvány vigyorral ékesítve a tekintetem figyelem minden mozdulatát, egészen addig még a teájáért nem nyúl, amit sajnos nem ér el, így én veszem a kezembe és emelem kettőnk közé. Mielőtt átadnám neki lassan fújom meg, majd kortyolok bele, hogy megnézzem mennyire meleg, végül a kezébe adom. Gondolkodás nélkül önti fel az egészet, hogy mihamarabb végezzen a pót cselekedettel,  majd teszi le az asztalra, ahová tudja. Az ajkaimat kezdi vizsgálni, amin meg érzem a kellemes, langyos tea édes ízét.
- Nem dolgozol, Oppa...?
Megadom a kegyelem bökést és tisztán hallom, hogy darabokra törik. Teljesen lesokkol, talán percekig meg se mozdul. Ha eddig vissza tartotta magát, ezek után nem fogja tudni. Ezt nem csak a reakcióiból látom, hanem a combomat egyre intenzívebben és keményebben nyomó férfiasságáról is gondolom. Meg is történt, amire mar számítottam egy ideje, az ajkamra tapad és úgy kezdi falni mint semmi mást. A szemeim azonnal lecsukodnak és automatikusan csókolok vissza, figyelve arra, hogy ne próbáljam elnyomni. Most ő vezet, ez csak természetes, hadd legyen ő a főnök, én meg csak a kis butus lány, akit gerincre fog vágni. Most erre van szüksége, ahogy nekem arra, hogy megtörjön és remélhetőleg azt mondja, hogy maradjak még, meg ne próbáljak egy hét múlva csak úgy eltűnni. Csak maradjon abban a tudatban, hogy ő irányít... Én végig tudom, hogy csak játszok vele, és a nyomomban sincs...
Egymást tépik az ajkaink és a kezei is akcióba indulnak a testemen, így arra kényszerít, hogy teljesen szembe forduljak vele, majd a combomra markolva feljebb ültessen magán, egészen a nemességére, amiatt kellemesen sóhajt bele a csókunkba. Ő tényleg nem hazudott, mikor kijelentette, hogy itt, az asztalan fog megdugni. Őszintén megmondva jobban támogatnám, ha az ágyában tenné ezt, mert szex után biztosan lusta leszek felsétálni az emeletre és ha már meztelen vagyok, miért kellene felmennem? Lehet ismételni akar majd reggel, és azt nem teheti meg úgy, ha két különböző helyen vagyunk...
- Öltözz... - utasít két csók között, amin én csak a szájába kuncogok, ő meg csak elmosolyodik. Nem tehetek róla, de ez a reakcióm teljesen őszinte volt, nem a szerepem része. Nem tudtam erre másképpen reagál, nem tehetek róla. Engem nem szoktak utasítgatni, az az én dolgom. - Akkor legalább segíts...
- Örömmel... - suttogom és felemelem a kezeimet. Gyorsan kezdi felfele rángatni a trikómat, ami szorosan préselődik a bőrömre, de végül lekapja - megszakítva a csókunk - és félre dobja az anyagot. Halk lihegések közepette méri végig a melleimet, amiket szerencséjére nem véd már semmi, így teljes mértékben gyönyörködhet bennem, még én az arcát, valamint a szemeit figyelem, amik folyamatosan mozgásban vannak.
- Bugyi sincs rajtad...? - kérdezi meg végül, még a keze óvatosan siklik végig az oldalamon, majd ér a mellemre, amit csak éppen érint. - Mert akkor menten eldurranok...
- Megnyugodhatsz... Azt meg le kell venned... - mosolygok rá és a kezére simítok, majd érintem a mellemhez, hogy végre erezhessem az érintését. - De... Előtte ezekkel foglalkozz...
- Szeretnék pár szabályt előre lefektetni... - szólal meg nehezen, még magától simít végig a mellemen és markolja meg. Az ajkamra harapva próbálom nyugtázni a hangom. Ő és a szabályai... Esküszöm ezzel veszi el a kedvem... - Gumi... mindenképpen gumival, nélküle...
- Csak egy picit... - mosolygok rá. - az elején...
- Jól van... - halványan mosolyodik el. Persze, hagynám, hogy orosz rulettet játszunk, nem? Csak pár percet kap aztán gumi, nem kockáztatok tizenhat évesen. - A nyakam, csak óvatosan. Ne legyen foltos, azt amúgy se bírom annyira. Se én, se a bőröm, se pedig a cég. - aprót bólintok és azonnal a nyakara hajolok, hogy megcsókoljam, o pedig azonnal hagyja is. - Aztán... Itt maradsz estére... Meztelenül... Szex után érezni akarlak...
- Rendben... El se mentem volna... - suttogom a bőrére, mire azonnal megremegek és az előzőnél határozottabban, keményebben markol a mellemre, mire én se bírom ki és a bőre engedem a bent rekedt forró levegőt. Tetszik az érintése... Nagyon is...  - Komolyan itt akarod...?
- Nem vagyok abban a formában, hogy cipelgesselek, szóval... lehet jobban járunk az ágyon... - enged kicsit távolabb magától, így kihasználva az alkalmat mászok ki az öléből és állok a talpamra. Az ajkát rágva mér végig újra, hogy most már teljesen tisztában legyen a testemmel, a kezével végig követi az oldalam és a derekam, mire én magamon kívül túrok a hajamba és dobom az egyik oldalra a szőke tincseimet. Mielőtt bármit is mondhatna ellépek tőle és lassú léptekkel indulok meg befelé a szobájába. Az ágyához érve fordulok vissza felé, mire azonnal talpra áll és határozott léptekkel indul meg felém, közben pedig elhagyja a pólóját. Vékony... de a helyes és gyönyörű arca teljesen elvonja róla a figyelmem. Elém lép és közel rántva magához hív újabb vadító csókba, mire én azonnal az övét kezdem szét bontani a nadrágjával együtt, hogy minél hamarabb levehesse magáról. Még ő a hátamat simogatja és lassan a fenekemet markolja, addig én a hasát simogatom végig, mielőtt a hosszú szőkés tincseibe nem markolok. Érezhető, hogy nagyon régóta nem volt lánnyal, nővel... talán még önmagával se beszélt randit estére. Ki van rám éhezve, ehhez tagadás nem fér... A heves csókok közepette gondol egyet és mint egy babzsákot, úgy lök hanyatt az ágyára, amire én halk nyögéssel érkezek le és pillantok rá fel, amint teljesen elfekszek a hátamon. A hüvelykujjaimat a nadrágomba akasztva kezdem magamról lefelé hámozni, még ő a saját farmerjétől szabadul meg és a szobában lévő ruha kupacba dobja. Nem is érdekel mi van a szobájában, hiszen nem ez lesz az utolsó, hogy itt vagyok, ebben biztos vagyok.
- Na gyere ide... - kapja el a derekam és azonnal magához ránt, majd könnyen kapja le rólam a rövid nadrágot, vele együtt pedig a bugyimat, amit mosolyogva szemlél meg, majd dobja félre. Teljesen meztelenül fekszek előtte és kezdek nyújtózkodni, még ő végig nyalja a valószínűleg száraz ajkait. Mielőtt felém tornyosulna leküzdi magáról az amúgy dudoros alsóját, így végre én is szemügyre vehetem a férfiasságát, ami szokásos méretű, nem nagyobb vagy kisebb annál amit eddig láttam. nem is érdekel a mérete... csak a tulajdonosa, aki jelen esetben Min YoonGi. - Na mi az...? Végig mértél?
- Nem annyira, mint te engem...  - vigyorgok rá szélesen és feljebb ülök, hogy elérhessem az ajkát. Érti a közeledésem és mint egy jól nevelt kutya lassan mászik rám, hogy ajkamra forró, szenvedélyes csókot hintsen. Magamhoz ölelve fekszek el a hátamon, ő pedig megtámaszkodik mellettem, hogy ne feküdjön rám, majd ő indul el a nyakamon és kezdi végig csókolni minden porcikámat, amit csak ér. Lassan halad le a mellemre, amit az érdes nyelvével nyal, majd az ajkaival kezd kényeztetni. Furcsállom, hogy vigyáz rám, óvatos velem. Talán még sem olyan mint azt mutatja, csak egy álca, amit nagyon jól játszik... - Gyengéd vagy...
- Talán zavar? - kérdez vissza azonnal, de pár pillanat se telik el, azonnal éles fájdalom hasít a mellem oldalába, ami mégis kellemes bizsergést vált ki belőlem, ahogy a valószínűleg piros foltot végig puszilgatja. Nem hiszem el, hogy kiszívta a mellem.
- Megszegted, a szabályt... - pillantok le rá, még ő az arcán egy gúnyos mosollyal pillant rám.
- Azok az én szabályaim... Magamra értettem őket, nem pedig rád... te egyet se mondtál... Amúgy se látszódik...
- Ez csalás... - suttogom és feljebb húzom magamhoz. - Gonosz vagy... - hajolok az ajkához, amit nem csókolok meg, de közel tartom a nyakánál fogva. Gyengéden simogatom végig a tarkóját, ahol a a hajával kezdek játszani.
- Te pedig kurva szexi... Jár nekem ennyi... - kap az ajkamért, amit kicsit meg is harap, bár nem tudok most érte haragudni. Reggel valószínűleg átkozni fogok, de most, nem tud érdekelni, mi több csak még inkább feltüzel. Szeretem, ha bókolnak nekem, tőle pedig ez még jobban tetszik, mint amúgy.
Vágyom, hogy végre eljussunk arra a pontra, hogy magamban érezhessem, csak őt és meg is kapom, mivel, ahogy beengedem a lábaim közé ő mintha csak a fejembe látna benyomódna, ha nem nyögnék fel kissé fájdalmasan. Még ennyi idő után is fáj, túl szűk vagyok, pedig már lassan két éve, hogy elvesztettem a szüzességem... Azonnal megáll és az arcomra pillant kérdően, mire én hátra döntöm a fejem.
- Mi az? Baj van? - kezdi az arcomat vizsgálni és azonnal elhúzza magát tőlem, hogy véletlenül se okozzon fájdalmat.
- Nem csak... Elvagyok szokva és... fáj egy kicsit... Talán, ha... - pillantok a kezére, mire azonnal végig simít a hasamon. - A fejembe látsz...
- Csak tudom mi kell egy nőnek... - a nyelvével kér utat magának a számba, én pedig engedem, hogy a nyelve a fogaimat, majd a nyelvemet simogassa. A keze lassan siklik le a lábaim közé és azonnal simogatni kezdi a legérzékenyebb pontomat, mire kellemes hangon sóhajtok a fogai közé. Teljesen ellazulok és élvezem, hogy a kezével kényeztet, majd engedi az ujjait a dolgukra. Jól esik ez a törődés, amit kapok tőle, mert már rég nem éreztem ezt. Nem mintha puhány lennék és bárkire szükségem lenne, de ha ő kihasznál akkor én miért ne?
Hosszú percekig mozgatja bennem nem is egy ujját, még meg nem szokom annyira, hogy kihúzza őket, majd a helyükre újra a farkát nyomja be, ami már sokkal kellemesebben tőr utat mint először, így egy halk nyögés szökik ki mind a kettőnk ajkán. A teljes hossza mélyen tűnik el bennem, és azonnal ki - be kezd mozogni én pedig ott simogatom ahol csak érem. A kezem végig siklik a hátán, a karján és időnként még a fenekén is, még ő felettem dolgozik. Lassan kénytelen leszek szólni neki, hogy szükség lesz arra a gumira, el ne felejtse, bár... szerintem magától is eszébe jut majd, nem olyan, aki ezt elfelejtené. Így is történik; szinte azonnal áll meg és lassan húzódik ki, majd térdel mellém még én enyhén lihegve nézem őt.
- Hozom a gumit... - áll fel kínzó lassúsággal és meztelenül kezd a szobájában keresgélni, még nagy nehezen nem talál egy gumit az egyik fiókjában. Már nagyon akarom... Túlságosan is régen volt már ilyenben részem és meg kell hagynom YoonGi nem rossz. - Na mi az...? - mosolyog rám még vissza lép hozzám. Könnyen tépi fel az óvszer csomagolását, majd emeli ki. Még magára húzza folyton engem figyel várva, hogy mondjak neki valamit. - Tetszik ez a tekintetet...
- Csak siess... - fekszek feljebb az ágyán. - Ha tovább húzod letámadlak...
- Igen...? - mászik az ágyra, majd lassan mászik felém, amin én csak mosolyogni tudok és beharapni a szám. - Állok elébe...
Több se kell nekem. Amint közvetlen felém ér egy határozott mozdulattal fordítok a helyzetünkön és kerülök én főlé. Először kicsit megdöbben, de hamar rá eszmél, hogy nagyon is tetszik neki ez a helyzet, így a derekamra markol, hogy ő ültethessen magára, így véletlenül se én vezessek. Ez a srác kész... Hosszan sóhajtva ereszkedek rá teljes, majd ő kezdi az ütemet diktálni, hiába én lovagolok rajta. A dereka mozgásba indul, a kezei pedig erősen tartanak, ebből kifolyólag támaszkodok meg a mellkasán és próbálom vissza fogni a hangom, ami nehezen megy a közepes tempó miatt. Minden lökést követen mélyen tűnik el bennem, ami csak arra késztet, majd óvatosan, de megkarmoljam a mellkasát, ezzel pedig teljesen lebontsam a falat, így ő is nyögni kezd követve a példám. Egymást nyomja el a torkunkból elő törő nyögések és mély sóhajok. Az arcát figyelem, ő pedig engem néz keresve a tekintetem az övével, amit elönt az a perverz köd. Tetszik a tempó amit diktál. Nem túl gyors és nem is lassú, kellemes és kicsit se olyan mint egy gyors dugás, amit ígért, bár ilyen tempóban kétlem, hogy bármelyikünk is elélvez egy órán belül. Igaz nem ismerem még a határait, de hallva a hangját biztos vagyok benne hogy messze járunk még.
- Hol marad... Az a dugás...? - szólalok meg a mozgás közepette. Érzem, hogy meglepődik és kicsit ki esik az ütemből amit diktál.
- Az elején... Be se tudtam dugni... Most meg... Gyors dugást kérsz...? - kuncog fel és szinte teljesen megáll. Egymást figyeljük lihegés közben. Pár pillanatra hunyom be a szemem és emelkedek meg egy kicsit, majd keményebben ülök vissza bele, ami mind a kettőnkből egy erőteljes nyögést vált ki.
- Dugj meg... Oppa... - ejtem ki az ajkaim közül a szavakat, amikbe jól érezhetően rándul meg a farka. Nem hiszem, hogy kell ennél több neki. A farka olyan kemény, hogy már csak az izgat, hogy bennem van, a nézéséről meg nem is akarok beszélni; teljesen kész van.
Feljebb ül és erőszakos ölel magához még átfordul velem és újra o magaslik felem. Fél szemmel pillantok az ágy szélére, amitől alig pár centire vagyunk, ha nagyobbat ránt rajtam biztosan a földön kötünk ki. Nem hagyja meg azt az élvezetet, hogy bennem marad, kihúzódik és kihasználva a helyzetet az ágy mellé  áll engem pedig maga fele fordít. Váljuk be... Ez a srác tényleg kreatív.
Könnyen nyomódik vissza belém az ágy mellett állva, bármiféle rá segítés nélkül, amire újra kiszöknek az apró nyögések a torkunkból. Elkapva a derekam dől kicsit rám, majd neki is kezd a gyors és erős mozgásnak, amiről beszéltünk. Meg nő a hangunk és meg se próbálom vissza fogni magam. Ő nem szolt és mi több ő se igazán próbálja vissza tartani a hangját. Mind két kezemmel a csuklójára markolok, majd hátra nyomom a fejem, így ívben görbül a hátam. Kell a keze vagy nem tudok elmenni...
- Simogass... Kérlek...! - pillantok a szemebe, ő pedig azonnal érti mit akarok. Az ügyesebbik kezével nyom a hasamra, majd kezdi a hüvelykujjával simogatni azt a pontomat, amit az elején. A durva elvezetek mellett ez most kifejezetten jól esik, nagyon is jól. Gyorsan mozog a keze, ahogy a a dereka is és a hangja is egyre jobban megnő, meg nem meg lassan lassul le, de a keze akadozva dolgozik tovább. Érzem mekkorát rándul a farka bennem, többször is még teljesen el nem élvez. Lihegve engedi el lassan a derekam, előre billentve a fejet, hogy ne a szemebe kössenek ki a lesült tincsei. Lecsillapodik a hangom, de tovább sóhajtozok, ahogy teljesen a kezére koncentrál és amint kihúzódik mar több ujját is munkába állítja. Hol simogat hol pedig mélyen nyomja belem az ujjait, amik újra nyögésbe csábítanak, de végül én is elérem a csúcsom és magasabb hangon élvezek el a kezei között. Teljesen kimelegedve pislogok fel rá, még ő lassan húzódik ki és lép el tőlem. Megkerüli az ágyat és a dolgozó sarokba indul. Gondolom elintézi a kényes munkát és megtörölgeti magát. Meg YoonGi oda van, addig én felülök és a párnák közé helyezkedek. Óvatosan simítok végig a lábaim között és eszmélek rá, hogy olyan vagyok mint a Niagara.
- YoonGi... Hozol egy zsepit...? - szólok utána halkan, nehezen lélegezve. Vissza pillantok az agy szélére, ahol feküdtem az előbb és csak hosszan engedem ki a bent rekedt levegőt. - Vagy többet...
- Persze. - sétál lassan vissza még mindig teljesen meztelenül a kezében pár fehér zsebkendővel, amit letesz mellem majd le is ül. - Mi az?
- Csak... Foltos a takaró. Sajnálom... - mászok oda és kezdenem törölgetni, de vissza húz a csuklómnál fogva.
- Hagyjad már. Nem zavar, majd kimossák. Foglalkozz magaddal, mert a végén több nyomot hagysz. - mosolyog rám, majd a lábaim közé pillant. Próbálok kicsit zavarba jönni és a hajamba túrok, amit hátra dobok. Nem zavar, hogy így lát, ha gondolja segíthet is benne, én nem haragszom a ráadás miatt. - Keresek egy alsót. - áll fel és úgy is tesz. Eltűnik az egyik ajtó mögött, amit félig hagy nyitva és jól láthatóan ruhák vannak benne. Szóval az Min Suga gardróbja... Érdekel mennyi márkás cucc lehet ott felakasztva, szóval gyorsan törölgetem meg magam, majd állok fel és sétálok utána. Érdeklődve pillantok széjjel, és közben öt is keresem a több sornyi fel akasztott ruha között. Na ez... Ez menő. Nagyon is...
- Mit csinálsz? - szólal meg és azonnal rá nézek. Alsóban lép hozzám és szkennel be tetőtől talpig, hogy meggyőződjön róla, hogy nincs rajtam semmi.
- Csak... Érdekelt mit csinálsz, meg... a ruhák. Szeretem a ruhákat és... Sajnálom, hogy bejöttem... - fűzöm keresztbe a karom a melleim előtt.
- Ezek csak ruhák, semmi izgalmas nincs bennük. - rázza meg a fejét, majd kifordít a gardróbból és a fenekemre simítva sétálunk ki. Behúzza mögöttünk az ajtót, majd újra rám simít, kicsit meg is paskolja az alfelem, amire mosolyogva reagálok. Gyorsan pattanok és kapom fel a zsebkendőket az ágyról és keresem meg a kukát, amit meg akkor láttam mikor behoztam a teát. Rá dobom a gumira a használt papírokat, majd vissza igyekszem a mondhatni férfihoz, aki már a takaró alatt fekve vár. Szinte maga melle csábít az agyba, én pedig úgy fekszek melle mint egy játék baba, majd azonnal hozzá bújok, amit először furcsál, de végül magához ölel.
- Ugye tudod, hogy ez semmit nem jelentett... - szólal meg végül jó pár perc várakozás után.
- Mar akkor gondoltam mikor a szabályokat tisztáztuk. - sóhajtok hosszan és lehunyom a szemem a mellkasához bújva. - Nem gondoltam, hogy ez több lenne bárminél csak... Szex, ami nagyon jó volt.
- Nem vagy te olyan butus, mint azt SeokJin hiszi... - siklik végig a keze az oldalamon. - És az is biztos, hogy dolgozni se akarsz. Láttam, hogyan keresel munkát... Amikor hívtak akkor pedig fel se vetted. - éreztem hogy vele csak a baj van. Legyen akár mennyire jó az ágyban, az ilyenekkel meg tudna ölni...
- Én... - veszek mély levegőt. - Soha nem dolgoztam, nem menne, mert csak a ruhákhoz és a sminkekhez értek... Ezzel így pedig nem tudok sehol se dolgozni... - ülök fel és lehajtom a fejem. - Bele se akarok gondolni, hogy jövőhét elején hova megyek innen... Nincs pénzem... Nincs senkim. - kezdek könnyeket erőltetni a szemembe és végül a kezembe temetem az arcom, majd halkan kezdek sírni. Folyamatosan folyatom a könnyem, meg nem érzem hogy gyengéden simít végig a hátamon, majd szinte hozzám simul.
- Nem kell elmenned egy hét múlva... - suttogja a fülembe, ami úgy ér mint villámcsapás. A mű sírást lassan hagyom abba, de nem nézek fel a kezemből. - Egyenlőre maradj még, jó? Kitalálunk valamit, amivel úgymond fizethetned a lakbért.
- Mégpedig...? - pillantok rá fél szemmel a könnyeimet törülgetve.
- Hát... Az ágyban ott vagy és... Ha barmikor mozdítható vagy akkor...
Teljesen ledöbbenek és lassan fordulok fele az arcomra fagyott könnyekkel. Nem. Nem színészkedve, halál komolyan lefagyva. Jól értelmezem, hogy azt kéri... Hogy szó szerint kurva legyek. Az ő kurvája és szexeljek vele, ha olyan kedve van. Ez... Ez még nálam is kiüti a biztosítékot. Gondoltam, hogy megtörik, ha lefekszünk, de nem ebben az értelemben. Inkább játszok barátnőt, mint éjszakai pillangót, de benne az érzelmek fel sem merültek, csak az élmény és a haszon amit nyújtok.
- Ezt... Úristen, YoonGi... - fordulok el tőle hitetlenkedve. Nem is akarom elhinni, hogy ezt mondta... - És csak te használnál? Vagy mind a heteteket ki kellene elégítenem?
- Nem akarlak csak magamnak... SeokJin mondta, hogy így fogsz reagálni, de...
- Mondta? Nem hiszem el... - akadok ki teljesen. Ez kész... Csapdába csaltak. Ezért nem kellett törődnöm a hangommal és ezért nekem kellett behoznom az a fránya teát. Végig az volt a cél, hogy lefeküdjünk és basszus ők ezt heten találtak ki, hogy rá vehessenek. - Ti... Becsaptatok? Az egész...
- Sajnálom. Tudom, hogy ez most durva, de...
- Mi de? Én... Én nem egy kurva vagyok. - fordulok fele teljesen, de az ágy végébe csúszok. A melleim elé húzom a takarót.
- Láttuk mennyire nem akarsz munkát találni. Nem vagyunk vakok. Az pedig nem lehet, hogy ingyen élj a nyakunkon mert, soha nem szabadulunk meg tőled.
- És a szabályok... Nem csak a te szabályaid voltak, igaz? Mindegyikőtökre érvényes... - és én nem vettem észre, elsiklottam az egész felett, mert azt hittem én vagyok nyeregben... Akkora idióta vagyok.
- Igen... Ezekkel a szabályokkal kellene...
- Ezt... Ezt át kell gondolnom... - veszek mély levegőt. - Az... Az hogy nekem szabályok között kell... De ti bármit megtehettek velem... Ez ez így...
- Tudom... Holnap kitalálunk rá valamit, ha úgy döntesz maradsz és... Megpróbálod. Viszont most ideje lenne aludni. Ez a menet...
- Ne hívd így. - szolok rá egyhangúan. - Ez a szex.
- Akkor a szex, lefárasztott. Jobb, ha mind ketten lefekszünk. - csúszik lejjebb a párnákon és nagyokat pislog rám.
Hosszan sóhajtok és lassan mászok vissza mellé és neki háttal fekszek el, de az ő kezei azonnal az oldalamhoz érnek, kissé hozzám bújik. Ez a pont nem az ő ötlete volt. Vagy Jimine, vagy SeokJine, esetleg TaeHyunge. Úristen, ha bele gondolok, hogy mind a hetükkel dolgom lesz... Ezt még nagyon csúnyán vissza kapják. Lehet, hogy ők nyerték meg ezt a csatát, de a háború végkimenetele még nem dőlt el... De az biztos, hogy ezek után bekeményítek. 

2019. december 11., szerda

2. Fejezet: Csatlakoznál?

Yuna szemszögéből:

Még egy nap se telt el, hogy beköltöztem a a fiúkhoz... De már most akadnak nehézségek, pedig a kis megbeszélés után szinte azonnal rohantak a céghez... valamit csinálni. Nem avattak be, csak pár szabályt szabtak, amit az együtt élés érdekében muszáj leszek betartani. Nem mintha akkora elvezettel mennek be a szobájukba, mert miért is tennék ilyet? Nem is értem milyen szabály ez... Mint az, hogy nem használhatom a cuccaikat a fürdőben. Mondanom se kell ki volt az ötletadó... Jelenleg az egyetlen akinek nem tetszik, hogy itt vagyok az Min Yoongi, ami nem zavar, csak kezd kicsit frusztráló lenni pedig pár órája vagyok itt. Jelenleg egyedül, de ez perceken belül változhat, mivel lassan "haza" érnek a fiúk. Nem mondom, évekig is eltudnék itt élni, csak egyetlen egy baj van, ami mellett nem tudok elmenni, hogy teljesen hülyének néznek. Mielőtt elindultak volna legalább fel órán keresztül diktálták milyen kaját rendeljek nekik. Teljesen butának néznek, mondjuk a színészkedésem után meg is értek. Kaptam tőlük pénzt, így könnyen megtudtam rendelni ami kellett és nehezen, de sikerült is átvennem. Mar csak idő kérdése mikor érnek haza, de az egyszer biztos, hogy nekem most muszáj lezuhanyoznom, vagy fürdenem. Inkább az utóbbi. Láttam reggel és tegnap is; a sarokkád nagyon jó lehet. Még masszázs funkció is van rajta, aminek most hatalmas köszönetet fogok mondani. Kénytelen leszek venni habfürdőt, ha már itt vagyok és reménykedem, hogy a fenti részen is van ilyen fantasztikus kád. Az ajtót kulcsra zárom, véletlenül se tévedjen be ide akárki, bár ezen a környéken nem hiszem, hogy lenne olyan ember, aki csak úgy betörne. Lassan sétálok át a fürdőbe és el is kezdem tele engedni a kádat forró vízzel, majd valamelyik srác habfürdőjét nyomom bele a kádba, amit a kezemmel keverek fel. Meztelenre vetkőzök és felkötöm a hajam, hogy ne ázzon el, ha már megmártóztatom magam a forró vízben. Óvatosan lépek be a habok közé, majd kényelmesen helyezkedek el és már kapcsolom is be a masszás funkciót, amitől azonnal lehunyom a szemem és elfolyok. Meglehetősen jól esik most egy kis kikapcsolódás, a folytonos színészkedés nagyon lefáraszt.
Fogalmam sincs meddig élvezem a pezsgést, de lomhán emelem a kezem a kapcsolóhoz és nyomom ki, hogy csak a meleg vizet és a habot élvezhessem. A kezemmel játszok a habokkal, amikor nyílik a fürdő ajtaja és vakon robog be rajta HoSeok. Szét se néz, hanem egyenesen a vécékagylóhoz siet. Leküzdve a sliccét rángatja elé magát és kezd pisilni, szerencsére nekem háttal, így semmit nem látok belőle, csak a hangját hallom. Mosolyogva ülök feljebb és támasztom meg az állam a kád szélén a kezemen. Figyelem, hogy nyugodtan elvégzi a dolgát, majd húzza le röviden a vécét és amint eltette magát fordul is a csap felé, azonban észrevesz engem és a szemei nagyra nyílnak. Mintha teljesen elfelejtette volna, hogy nem csak ők vannak itthon. Jól láthatóan pillanat el a szememből és azonnal a testem kezdi keresni, de hiába.
- Na mi az? - kuncogok fel. - Csatlakozni akarsz, vagy ki mész végre?
A zavara még nagyobb lesz és mint akit puskából lőttek ki úgy szedi a lábait, hogy mihamarabb elhagyja a fürdőt. Pedig tőle nem vártam ezt a zavartságot, bár belegondolva lehet nem is az én meztelen jelenlétem akasztotta ki, hanem az, hogy előttem intézte el a dolgát.
Gúnyos mosollyal az arcomon nyúlok a dugóért és húzom ki, majd a már tegnap használt törülközőmért emelem a kezem. Talpra erőltetve magam törlöm át magam, majd a testemre tekerve lepek ki a kádból. Óvatosan nyitom ki az ajtót és mezítláb lépkedek vissza a nappaliba, ahol hét lesült fiú fogad. Szinte teljesen egyszerre néznek rám, teljesen ledermednek a látványomtól, hogy az egész testem csak egy törülköző védi a tekintetük elől.
- Nem vagy túl szégyenlős. - jegyzi meg gúnyosan YoonGi, aki próbálja minél jobban távol tartani tőlem a tekintetet. Gondolom nem sokszor lehet dolguk lányokkal, így még nagyobb feladat türtőztetni magát. Hát rendben.
- Láttak már férfiak. - mosolygok és megkerülöm a kanapét, amin egyedül Jimin ücsörög. Furcsa módon ő egyáltalán nem akarja takargatni azt, hogy nagyon is szüksége lenne mar egy... jó szexre. Melle ülök és leengedem a kócos tincseimet, amikor egyszerre hullanak a vállamra é a hátamra, majd vissza nézek a türelmetlenül álló Min YoonGira. - Amúgy se vagyok most meztelen. Rajtam van a törcsi. - kuncogok fel játékosan. - De azonnal felöltözök. Nem szándékom egész este így lenni.
- Azt... Megköszönnénk. - sóhajt hosszan a legfiatalabb, aki az izzadtságtól a homlokara tapadt tincsit próbálja zavarában rendezgetni.
- Rendben. Értettem. - mosolygok rá JeongGukra, aki kicsit elmosolyodva igyekszik el a folyosó felé és csapja be valamelyik ajtót. Lassan tűnnek el a többiek is a szobájukban, kivéve Jimin, aki minden pontomat többször is végig néz. Ő talán még nálam is naivabb, épp ezert gondolja, hogy így nézegethet.
- Na mi az? - kuncogok és előre hajolva kezdek keresgélni a bőröndömben tiszta ruha után.
- Semmi, csak... Úgy is zuhanyoznom kell. Majd később átöltözök. - válaszolja egyhangúan. Lehet inkább túl fáradt, hogy vissza fogja magát, ezért is figyel engem ennyire.
- Almosnak tűnsz. - emelem ki az egyik csipkés fehérneműm, amit könnyen veszek fel a törülköző alatt, majd talpra állok és neki hattal engedem le a bőrömet fedő anyagot, mely aprót puffan a puha szőnyegem. - Le kellene pihenned. - pillantok rá a vállam felett. A fáradtság szinte azonnal eltűnt a szeméből, lassan ébred rá a helyzetre, így a tekintetemet látva azonnal elnéz rólam.
- Le... Lehet igazad van... - motyogja el az orra alá alig hallhatóan.
Kuncogva veszek a kezembe egy szűk fekete toppot és kapom magamra melltartó nélkül. Suga szabálya szabadon engedi, hogy játsszak velük, mivel ők egy ujjal se érhetnek hozzám. Milyen szomorú...
- Hamar el kellene menned zuhanyozni. - fordulok felé, amint magamon van az anyag, és bugyiban ülök le mellé. - Nagyon le vagy izzadva... - mosolygok rá és most én mérem végig őt tetőtől talpig. Nem is rossz... Egyikük se... de csak akkor fogok megtörni, ha sok múlik rajta. Legyenek akármennyire vonzók, izmosak, jóképűek, jó kedvből nem fognak belőlem kapni, az egyszer biztos. Én nem leszek más játéka.
- Lassan... Biztosan végez SeokJin. Utána elmegyek.
- Jól van. - kuncogok fel. - Aztán pihenned is kellene, mert nem festesz valami jól. Gondolom ma nagyon elfáradtál, igaz? Mind a heten eléggé ki voltatok melegedve. - húzom fel a térdem és a mellkasának érintem, ami következményeképpen megremeg a teste. - Én nem bírnék ennyit mozogni... a tánc teremben biztos nem. Máshol szeretek izzadni... - döntöm oldalra a fejem és mint akire rá ijesztettek, olyan gyorsan pattan fel mellőlem és túrja hátra a haját. A folyosóra pillantok, ahol SeokJin sétál ki a haját törülgetve és azonnal kettőnkre néz, így ő is csatlakozik a szemezésünkbe.
- Siess Jimin. Utánad más is akar menni. - figyelmezteti az idősebb az előttem állót, akinek nem kell több és már el is tűnik a fürdőbe. - Azt hittem elkezdted melegíteni az ételeket.
- Sajnálom, csak öltöztem és... Jimin lekötött. - állok fel és mielőtt elindulnék a konyhába megkeresem a rövidnadrágomat, amit gyorsan veszek magamra. - És nem tudom, hogy lehet melegíteni. - nézek rá óvatosan vigyorogva, mire az ő arcán is egy édes mosoly villan fel.
- Segítek. Nem olyan nehéz. Percek alatt megtanulod, ne aggód. Először én is szórakoztam vele, de nem olyan bonyolult.
- Én nem jövök ki a konyhai eszközökkel. - sétálok bele a konyhába és azzal kezdjük az étel melegítést, hogy mindent kiszedünk a zacskókból. Ezzel tényleg nem hazudtam. Gyűlölök főzni, vagy a konyhában akármit is csinálni. Nem az én terepem, soha nem tanultam főzni senkitől. Soha nem találtam hasznosnak, hogy megálljam a helyem a konyhában, mert mindig volt hely, ahol tudtam enni, mi több még pénzem is volt rá.
SeokJin megmutatja, hogyan tudom megmelegíteni, majd sorba bepakoljuk az ételeket és lassan jelenik meg végül mindenki. Körbe üljük az asztalt és az én jóvoltomból előkészített evőeszközökkel kezdünk enni. Lassan eszegetem a saját kajámat és a többieket figyelem. Az egész asztalnál feszültség és csend uralkodik, mindenki a saját ételébe merül. Valószínűleg miattam van ez a nagy hallgatás, amit meg is tudok érteni. Egy vadidegen emberrel kell együtt étkezniük, mi több élniük.
- Szóval... mostantól ez lesz? - köszörül a torkán TaeHyung, aki végig néz a társaságon. - Értem, hogy itt van.. Yuna és, hogy kicsit befeszülünk, de...
- Miattam nem kellene. - szólalok meg, miután az előre a kezem alá készített szalvétában megtöröltem az arcom. - Én nem akarom, hogy miattam kellemetlenség legyen, de ha gondoljátok eszek egyedül a konyhában, aztán, ha holnap felpakoltunk az emeletre, akkor ott fogok enni egyedül... - a mondat végére teljesen elcsorbul a hangom és mély levegőt veszek.
- Nem. - rázza meg a fejét az előttem ülő NamJoon. - Eszünk ágában sincs száműzni téged, hogy magányosan legyél az emeleten. Nem a rabszolgánk vagy, hogy oda legyél kiközösítve. jelenleg velünk élsz és ezt most nekünk is meg kell szokni, ennyi. Felajánlottuk, hogy segítünk, ez pedig nem megy úgy, ha rabszolgának tartunk. Fent amúgy sincsen sok minden.
- Én csak nem akarlak titeket zavarni... - pillantok YoonGira, aki szinten rám emeli a tekintet, de csak rövid időre.
- Nem zavarsz, oké? Ezt akartad hallani, igaz? - sóhajt hosszan. - Nagyon előítéletes voltam, mert tudom milyen veszélyes lehet ez az egész, de most már úgy. ahogy látom milyen is vagy. Butus és szét szórt.
- Yoongi-sshi... - szol közbe Hoseok, de a fiú lenti.
- Hadd fejezzem be. Te bízol bennünk, amit lehet nem kellene, mert hidd el nem fogjuk mindig megállni, azt amit csinálsz. Nem tudom miért csinálod, talán azért mert tényleg ilyen buta vagy, vagy simán csak szórakozol, de veszélyes játékot űzöl és egyszer elszakad a húr.
- Nem tudom mire gondolsz. - nézek rá a lehető legbutábban. Ez enyhe fenyegetés volt? Elég érdekesen hangzott és normális ember nem mond ilyet. - Én... Ajj... Én nem akarok szórakozni veletek. Ha titeket zavar a meztelenség, akkor oda figyelek, hogy ezentúl mindig fel legyek öltözve.
- Oh. - szólal meg halkan Jimin, mire egyszerre nézünk rá mindannyian. Úgy érzem nem mindenki örül ennek. - Mármint... Én nem úgy értettem, csak...
- Engedjük inkább el. - rázza meg a fejét NamJoon. - Gondolom te is tudod, hogy mi... nem sokszor vagyunk együtt lányokkal. Sőt. Szóval...
- Jól van. Értettem. - szólok közbe szinte azonnal. - De mikor fürödtem, akkor se én tehettem arról, hogy HoSeok rám nyitott, még pisilt is előttem.
- N-Nem tudtam, hogy ott vagy! - akad fent és eldobja a kezeiből a pálcikákat. - Én nem akartam, de miután megláttalak kimentem, pedig meghívtál magadhoz.
Erre mindenki rám néz nagyra nyílt szemekkel, mire én kicsit kínosan kuncogok fel és túrom hátra a szőke tincseimet, hogy ne hulljanak az arcomba. Mintha halál komolyan gondoltam volna... Azért mindennek van egy határa, az pedig biztos, hogy feleslegesen senkivel nem fogok lefeküdni, legyen az bármelyikük is, teljesen fölöslegesen pedig senki nem kaphat belőlem a kelleténél többet. Bevallom, jó velük szórakozni, mert könnyen vezethetők, de akkor is.
- Én csak vicceltem. - kuncogok kínosan, kicsit zavartan. - Nem gondoltam komolyan. Alig ismerlek titeket, miért tennék ilyet? Lehet kicsit rámenős és kihívó vagyok, de én ilyen vagyok és nem flörtölésképpen teszem.
- Én személy szerint totál kikészülök attól, amit láttunk tegnap. - szólal meg a nyugodtan étkező JeongGuk. - És... ha tőlem kérdezted volna a fürdőben lehet én neki is kezdtem volna az öltözésnek.
- Kooki! - szól rá erényesen SeokJin, aki még az asztalra csap, de ezen a legfiatalabb csak felnevet. Én csak egy mosolyt erőltetek az arcomra és lassan folytatom az evést, még egy nagyobb részét meg nem eszem a kajámnak, amit rendeltem magamnak. Kénytelen leszek magamnak tényleg munkát keresni, hogy egy hónap múlva ne rúgjanak ki páros lábbal innen. Nem bíznak bennem hiába is mondják az ellenkezőjét, mondjuk csak egy idegen vagyok, aki betolakodott az életükben. Már így is távozni győzelem. Etetnek és szállást adnak, és ez már magában is hatalmas siker, viszont, ha ügyesen folytatom a világot is megkaphatom, nem csak egy doboz vacsorát. Nagy az esély, hogy ehhez viszont jobban meg kell erőltetnem magam és fel kell áldoznom egy s mást, csak ki kell találnom melyiküket érné meg a legjobban behálózni, de még van legalább harminc napom. Ez idő alatt a csillagokat is lehazudom az égről és bármelyiküket az ujjaim köré csavarom, sokkal jobban. Azt hiszem tudom ki is lesz a tökéletes ember, hogy akár hónapokat is kapjak még náluk... 

2019. november 9., szombat

1. Fejezet: Bebocsájtási kérelem

Soha nem tettem még ilyet. Nem szokásom másokhoz felkéredzkedni, de... ezt az esélyt nem hagyhattam kicsúszni a kezeim közül. Igazából ő kérte, hogy töltsem náluk az éjszakát, nem pedig én, szóval... 
Lassan lépkedek a sétáló SeokJin mellett, aki igyekszik maga után rángatni a bőröndöm, amiben a szokásosnál is több dolgot gyűrtem bele. A liftezés alatt jó párszor mért alaposan végig, hogy meggyőződjön arról, hogyan érzem magam. Volt, hogy meg is kérdezte. Igazán kedves és odafigyelő. Tipikus férfi, csak ő nem akarja leimádkozni a bugyimat, amint felérünk a lakásukba. Most izgatottnak kellene lennem? Annak kellene. Egy lakásban leszek hét világsztárral, holnap pedig velük fogok kelni. Talán ez az egész még jobban elsülhet mint reméltem. Leszűrve SeokJin arcát és beszédstílusát velem... naivnak és butának tart, ami egy az egyben nekem kedvez a szituációt tekintve. Az ő szemébe végtelen vagyok, egy aranyos tizennyolc éves nő. Kár, hogy ennek a fele se igaz. Már csak azt kell kitalálnom, hogy milyen hazugságot találok ki a holnapra... Kim NamJoon és MinYoonGi nem fognak bármit bevenni, akár mennyire is játszok jól. Őket nem tudom majd megvezetni, mint a fiatalabbakat és SeokJint. Nagy az esély, ha van még fent valaki, akkor páros lábbal rúgnak ki, úgy hogy a fenekem se éri majd a földet.
- Valószínűleg már senki nincs fent, ha pedig igen, akkor a szobájukban vannak. A nappaliban eltudsz ma aludni, aztán... majd kitalálunk valamit. Rendben? - mosolyog rám kedvesen még a kulcsát kezdi a zsebében kutatni. Kitalálunk valamit? Úgy látom ő elég erősen gondolkodott ezen a fél órás úton. Mondjuk a ruha pakolással megvárakoztattam a szálloda bárjában, így volt ideje végig gondolni egész alaposan a dolgokat velem kapcsolatban. - De kérlek... Én kedvesen álltam hozzád. Ne élj vissza azzal, hogy éjszakára beengedlek magunkhoz. Már ebből is nagy balhé lehet és...
- Eszem ágában sincs. - ingatom meg a fejem. - Ha... Ha te nem ragaszkodsz hozzá én nem jövök ide. Nagyon kedves voltál velem és megbízom benned, pedig... Én is félhetnék. Kérlek bízzunk egymásban. - erőltetek egy halvány mosolyt az arcomra, amit ő is viszonyoz és kicsit bólint. Hamar sikerül kinyitnia az ajtót és maga előtt enged be, majd felnyomja a lámpát, ami a nappalit világítja be kellemes félhomállyal. Eddig elég jónak néz ki a lakás, pedig még csak egy részét látom, de biztosan állíthatom, hogy az a kanapé drágább, mint némelyik szállásom az évben. Minden bútor vadonatúj és stílusos, mi több kellemes virág illat lengi be az egész helyiséget. Ennél nem is lehetne nagyobbat kaszálni. Istenem. Csak most jut el az agyamig, hogy pontosan hol is vagyok és ki áll mellettem és... bevallom őszintén kicsit izgatott vagyok, hogy reggel láthatom a többieket, akik most valamelyik ajtó mögött alszanak, vagy csinálnak... bármit.
Félve húzom be a szépen lekezelt padlóra a bőröndöm, majd még egyszer körbe pillantok, de amint a tekintetem vissza talál SeokJinre már látom, hogy az ajtó zárva és ő beljebb tessékel a nappaliba. Épp ésszel ezt felfogni elég nehezen megy, pedig sok drága helyen voltam már. Viszont itt nem csak a lakás, vagy a bútorok a drágák, hanem az emberek is.
- Azonnal szerzek neked ágyneműt, szóval addig ha gondolod menj el zuhanyozni. - áll meg közvetlenül a kanapé mögött, amin óvatosan simít végig és igazítja meg a párnákat, amiket végül inkább ledob a fotelba. - Nem vagy éhes?
- Nem szoktam hat óra után enni... - veszem le a cipőmet és szépen az állványra helyezem, ahol a többiek cipői sorakoznak. Mekkora lábaik vannak a srácoknak. Az én cipőm olyan mellettük, mint valami baba tipegő, pedig én se vagyok túl alacsony. - Merre találom a fürdőt?
- A folyosó végén lesz egyenesen. Nem lehet eltéveszteni. Van a szekrényben tiszta törülköző. Keres magadnak egyet. - indul el valamerre a lakásban és pár pillanatig meredek még utána, majd eldöntve a bőröndömet keresem meg a tusfürdőm és egy bő pólót, tiszta alsóneművel. Mezítláb sétálok arra amerre mondta, de közben a falat és a bútorokat nézegetem. Sorra hagyom el az ajtókat, de végül a fürdőhöz érek és lassan sétálok be a modern, kissé átlátszó ajtón. Amint felnyomom a villanyt elindul a légkeverés, ami kis rezzenést vált ki, de hamar megszokom a hangját, így nyugodtan kezdek keresni magamnak törülközők között, de közben mindent megnézek. Mintha tíz lány élne ebben a lakásban. Annyi szépségápoló cucc van a szekrényekben... Nem hiszem el, hogy ez mind hét srácnak van.
A törülközőmet a zuhany mellé pakolom, ahogy a tusfürdőm és meztelenre vetkőzők. Csak felkapok a csapmellé ejtett hajgumi adagból egyet, majd a hajamat a fejem tetején gyorsan apró kontyba fogva szállok be a zuhany alá. Nem sokkal indulás előtt zuhanyoztam, de még is jót tesz most ez a kis felfrissülés. Bízom abban, hogy holnap SeokJin nem fog csak úgy kitenni az utcára, mivel hatalmas szíve van, ez már abból is látszik, hogy haza hozott, mint valami kóbor cicát. Mondjuk... nekem csak jó, ha gondoskodni akar rólam, de félek; nem sokáig tudok majd a koromról hazudni. Van hamis személyim, de ez semmit nem jelent. Eddig egy - egy férfi, vagy srác meg se kottyant esténként, de most héttel van dolgom egyszerre, ami annyit tesz, hogy nagyon pörögnie kell az agyamnak és jobban kell játszanom a buta, naiv lányt mint bármikor máskor. Még úgy gondolják, hogy végtelen és sebezhető vagyok nem fognak kitessékelni és elzavarni. Már csak az a kérdés, meddig bírom elviselni, hogy hülyének néznek.
Hamar végzek a testem áztatásával, ami teljesen felhevül a forró víznek köszönhetően és csak segít agyalni dolgokon. Gyorsan mosakodok meg a kellemes illatú tusfürdőmmel, amit itt hagyok a többi, férfias illatú tusfürdő mellett. Kíváncsi vagyok melyik srác, melyiket használja.
Magamra tekerve a puha, hófehér törülközőt lépek ki a kis szőnyegre, ahol alaposan szárazra törlöm magam, majd lassan veszem fel a dolgokat amiket magammal hoztam. Kiengedve a szőke tincseimet dobom le a hajgumit oda ahonnan elemeltem. A kezemben a piszkos ruháimmal sétálok ki, de amint meglátom az ágyazó Jint elmosolyodok. A hajamba túrva figyelem, hogy az izmait megfeszítve igazgatja el az ágytakarót és a párnákat. Felegyenesedve teríti szét a takarót, majd rám pillant és halványan elmosolyodik. Bevallom. Tényleg helyes, de ez engem nem tud érdekelni. Egy kezemen sem tudom megszámolni, hogy a héten eddig hány ilyen férfival találkoztam, szóval nem pont ő fog levenni a lábaimról, legyen akár mennyire kedves és széles vállú.
- Megtaláltad, amit kerestél? - igazítja meg magán a pólóját, amint végez az ágyazással. Most sikerül tetőtől talpig végig mérnie, és jól láthatóan lepődik a hiányos öltözetemen. - Nem fogsz fázni?
- Minden megvan és... nem vagyok az a fázós. - sétálok közelebb hozzá és ledobom a bőröndömre a cuccaimat, amiket kihoztam a fürdőből. - Te vagy az első férfi, aki... fel akar öltöztetni. - mosolyodok el halványan, mire ő csak felnevet és többnyire idegesen menekül a haja piszkálásába.
- Őszintén. Örülök, hogy most jobb a kedved. Nagyon rossz volt úgy látni.
- Szerintem csak most jön ki a gyógyszer és az alkohol hatása... - mérem végig, akárcsak ő engem jó párszor, pedig közvetlenül előtte állok. Nem zavartatja magát, csak legelteti a meztelen lábaimon a szemét, mintha járna neki ez, ha már "megmentett". Nem mondja ki, de érezni, hogy min kattog az agya, még akkor is, mikor nem olyannak tűnik. Végül is. Ő is csak egy férfi és vannak szükségletei, amiket a hírnév miatt nem élhet meg teljesen. - Aludni kellene... - ereszkedek le lassan a kanapéra, így az ágyéka tája kerül velem szemmagasságba, de azonnal fel nézek a szemébe, még neki kell pár pillanat, hogy feldolgozza mi is történik. Hosszan pillant le rám, de amint feleszmél hátrál tőlem és megindul a folyosó felé, ahol az ajtók vannak. Onnan pillant vissza rám és harapja be nehézkesen az ajkát, ami rózsaszínen izzik a fehér bőrén. Hosszan szemezünk egymással még végül én szólalok meg. - Jó éjszakát, SeokJin.
- Neked is... Jó éjszakát, Yuna. - oltja le a lámpát, hogy teljesen megszakítsa a szemkontaktusunkat és gyors léptekkel távozik a sötétségben, végül már csak az ajtó csukódását hallom, így én is kényelmesen elhelyezkedve a puha kanapén hajtom álomra a fejem. Talán nem lesz elég mindenkinél az, hogy aranyos és butuska legyek. Jó érezni, hogy SeokJinnél nem csak ezekkel tudok hatást elérni. Végtére is, huszonhét éves. Szent ég. Hozzám képest elég idős, még akkor is, ha tizennyolcnak mondom magam, nem pedig tizenhatnak. A lényeg, hogy valamennyire meg van SeokJin bizalma, ami sokat jelent, végtére is ő a legidősebb a fiúk közül, remélhetőleg neki van itt az egyik legnagyobb szava, ha nem játszanak középkori Athént, bár kétlem, hogy azt fogják gondolni rólam, hogy veszélyes vagyok. Nem hagyhatom, hogy elzavarjanak "cserép szavazással".
Reggel szinte kipattan a szemem és azonnal ülőhelyzetbe helyezve magam kezdem törülgetni a szemem, hogy biztosra vegyem; nem álmodtam. Tegnap tényleg feljöttem a BTS otthonába és... most egyedül vagyok. Valószínűleg kihasználják a perceket, hogy aludhatnak és nem kell dolgozniuk. Teljesen megtudom érteni, igaz eddigi életem során nem sokat dolgoztam. Illetve de, csak nem úgy mint ők.
Felkutatom a telefonomat és feljebb ülök a kanapén, majd elkezdek utána olvasni a fiúknak, kiről mit kell tudnom. Az már biztos, hogy ennyiben van előnyöm velük szemben. Ők nem ismernek engem, de, ha én már tudok róluk néhány érdekességet, akkor előttük járok, igaz nem sokkal, de az is valami. Órák hosszat nézelődök és keresgélek az interneten, mikor mozgolódás üti meg a fülem a folyosó felől. Az ajtók nyílnak és csukódnak egymás után, és végül egy alak tűnik fel a nappali ajtajában. Lassú léptekkel indul meg áthaladva a nappalin a konyhába tudomást sem véve rólam, bár nehezen is menne neki a szinte zárt szemeit illetően. Halvány mosoly csúszik az arcomra amint végig nézem az alsó nadrágos JeongGukot, hogy még sétálás közben igazít magán az anyagon keresztül és nem is zavartatja magát. Ledobom a telefonom a kanapéra és a lábaimra húzva a takarót fordulok utána várva mikor hall meg és fordul vissza, de ez nem következik be. Kinyitja a hűtőt és abban kezd kutatni teljesen süketül. Újabb lépteket hallva fordulok hátra és találkozik a tekintetem Kim NamJoonnal, aki teljesen ledermed és megmozdulni se tud. Álmosan, kissé nyitott szájjal méreget engem és szólalna meg.
- Mi az, Hyung? - szól oda neki a fiatalabb a konyhából, így azonnal felé fordulok. Jól láthatóan ijed meg, ahogy találkozik a tekintetünk és még egy halk káromkodást is elenged maga elé, aminek csak a végét sikerül elcsípnem, de nem is baj.
- Sziasztok? - kuncogok fel és megtámaszkodok a kanapé hátulján, majd vissza talál a tekintetem NamJoonra, akinek addigra már ki pattantak a szemei és értetlenül vizsgálja az arcom.
- Hogy kerültél ide? Miért vagy itt? - szólal meg végül nehezen, de a kérdésre nem tudok időben válaszolni, mert SeokJin trappol be és kapja el srác karját.
- Tegnap este jött haza velem. - kel a védelmemre. - Tudom. Tudom, nem kellett volna, de nem hagyhattam csak úgy ott.
- Nem árvaház vagyunk, hogy mindenféle kislányt haza hozz. - add hangot az elő battyogó YoonGi a véleményének és megáll kettejük mellett. - Most komolyan. Ezt, hogyan gondoltad? Ida hozod, ahol mi alszunk?
- Nem kislány. Tizennyolc és... és probléma volt vele. Nem hagyhattam csak úgy ott. - lép a kanapéhoz és mellettem támaszkodik meg.
- Akkor is szólhattál volna nekünk, Hyung! - szólal meg erélyes hangon a konyha pult mögé bújva a legfiatalabb. - Akkor nem járkálok így...
- Amúgy se kellene. - fújtat hosszan YoonGi, majd megrázza a fejét. - Mikor megy el? Délután dolgunk van, szóval örülnénk, ha még most lelépnél. - pillant rám kicsit se kedvesen. Nem is vártam tőle mást. Már tényleg csak az maradt, hogy SeokJin mennyire tud mellettem érvelni és kiket képes meggyőzni.
- Összeszedem a cuccaimat és... elmegyek. - veszek mély levegőt és újra könnyeket erőltetek a szemembe és lassan állok fel félre dobva a takarót. Halkan kezdek sírni és a hajamba túrva próbálom össze pakolni a dolgaimat. Nekik háttal előrehajolva bújok a bőröndömbe, hogy tiszta ruhákat találjak magamnak. Jól hallatóan fújtat valamelyikük, mi több valaki meg is lepődik. Ez az előny, amit ritkán szeretek használni, de most... muszáj.
- Hűha. - szólal meg valaki és azonnal felegyenesedek és hátra fordulok, ahol már heten állnak és nagyra nyílt szemekkel néznek rám. - Nem gondoltam, hogy ez fog reggel fogadni. - kuncog fel zavartan Jimin és a kezével takarja el az arcát, még én megtörlöm a szemem és azonnal eltűnik a mosolya, amint rá eszmél, hogy én sírok.
- Yuna. Elmész átöltözni még mi beszélünk? - lép hozzám SeokJin, mire én némán bólintok és a kezembe véve pár cuccot indulok el a fürdőbe, elhaladva a fiúk mellett. Ahogy a folyosóra érek, és háttal kerülök nekik megtörlöm a szemem, majd egy unalmas, hosszú sóhajt engedek ki. Nem hiszem el, hogy valamelyikük ennyire nehéz eset, hogy még ilyenek se hatják meg. Adja isten, hogy hallgassanak SeokJinre. A fürdőben hamar össze szedem magam. Szépen kifésülöm a hajam és rendbe teszem az arcom. A saját sminkes cuccaimmal sminkelem ki magam, hogy valahogy kinézzek, ha már rólam szavaznak odakint. Szűk vörös, spagettipántos felsőt veszek fel fekete szűk nadrággal és óvatosan sétálok ki, hogy még elcsípjem a beszélgetésüket.
- Nem hozhatsz fel ide embereket, csak mert te úgy gondolod. Nem egy kis cicáról van szó most SeokJin. - mondja határozottan NamJoon. Nem is vártam mást tőle. Éreztem, hogy ő ellenem lesz, ahogy valószínűleg Min YoonGi is. Jimin könnyen manipulálható és remélem a többi fiatal is követi a példáját, mi több nem csak a fejükkel fognak most gondolkodni.
- Tudom, de... ti nem láttátok tegnap este. Össze volt törve. Alig bírt megállni a lábán. Hagytam volna, hogy felmenjen a szobájába és kárt tegyen magában? Semmit nem tud tenni, haza nem mehet és a féreg barátja is elhagyta. Megesett rajta a szívem. Annyira naiv lány, és... bárki kihasználhatja.
- Hát... Lehet nem túl okos, de a feneke az biztosan jó. - motyogja el JeongGuk. - És ha itt lakna fizetne valamit? Vagy...
- Szimpatikus lány. Szerintem besegítene a takarításba. - támasztja alá HoSeok. - Nagyon szívesen nézegetném mindennap így.
- Hé! - szól rá NamJoon. - Nagyon erősen túl mentünk már a témán. Legyetek már okosabbak, és ne dőljetek be két csinos combnak és formás fenéknek. Lehet naiv és buta, de...
- De? - szól közbe TaeHyung. - Nem lehet csak úgy utcára rakni, éppen emiatt. Könnyen baja lehet és akkor csak mi éreznénk magunkat kellemetlenül. Nem tűnik olyannak, aki sok vizet zavarna.
- Igaz. Kereshetne állást még itt lakik. Aludhatna a szobámban én pedig addig átköltözök valakihez. Ha tényleg ennyire vészes a helyzete, akkor segítenünk kell neki.
- Nem hiszem el... - sóhajt hosszan YoonGi. - Csak nekem és NamJoonnak van meg mind a négy kereke? Baszki. Mi jövünk ki belőle szarul, ha itt marad. A cég is kiakad, aztán kitudja mire fogja adni a fejét. Levideózgat minket, képeket készít. Kiszivárogtatja, hogy hol lakunk és egyéb információk. Fizessetek neki inkább valami hotel szobát, ha ennyire apáskodni akartok felette, vagy csak megakarjátok dugni, de én biztosra veszem, hogy nagy baj van ezzel a lánnyal, sőt... biztosan nem tizennyolc éves.
Öt a kettő ellen... Nem is tudom mondhatom-e, hogy jók az esélyeim, de ez még változhat, ha a többieknek is sikerül felnyitni a szemét. Éreztem, hogy baj lesz vele, de ekkora... Azonnal kiszúrta, hogy nem annyi vagyok, amennyinek mondtam magam, mi több az álcámon is könnyedén túllátott, ami nagyon meglep.
- Maradjon. - szólal meg hosszas csend után a Leader, amin én magam is meglepődök, még YoonGi is és nyugodtan nyögést ereszt szabadon egy káromkodással párban. - A másodikon van még egy lakás és egy fürdő. Ott ellakhat, ameddig kell neki, de maximum egy hónap utána elmegy. Ahhoz, hogy a kajánkat egye dolgoznia kell itthon. Ha nem talál munkát, addig takarítson és pakoljon, aztán szedje össze magát és távozzon. Kockázatos, ha itt van egy ilyen fiatal lány. Ha tényleg kevés jutott neki, akkor félhetünk, hogy nehogy elszólja magát vagy más.
- De fektessünk le pár szabályt. - kezd bele nehezen YoonGi. - Senki nem fekszik le vele, akármekkora a kísértés. Nem szabad, hogy hatással legyen ránk, és a teljesítményünkre, most nem. Ha érzelmileg kötődni kezdünk, akkor soha nem megy el innen. Szóval, mindenki moderálja magát még itt van.
Nehezen egyeznek bele a fiatalok, SeokJin hangját pedig nem is hallom, óvatosan és lassan lépek ki a faltól és sétálok be hozzájuk. Azonnal végig mérnek tetőtől talpig, még YoonGi is, aki egy mély, gyötört sóhajt enged ki és megingatja a fejét. Végig simítok a kezemmel a karomon, majd a hajamba túrok és megtörlöm a szemem.
- Azonnal megyek. Sajnálom, hogy gondot okoztam nektek... - sétálok be közéjük és a bőröndömet kezdem össze pakolni, de egy kéz éri a hátam,  viszont azonnal elrántja rólam a kacsóját, amint feleszmél, hogy voltaképpen az első lefektetett szabályt szegi meg, amiről nekem tudnom se kellene.
- Hagyjad. - szólal meg Jimin. - Arra jutottunk, hogy maradhatsz egy ideig.
Több se kell, úgy ugrok a nyakába, mint valami kis picsa és szorosan ölelem magamhoz. Még örömkönnyeket is ejtek, még ő nehezen viszonyozza a gesztusomat, de végül a rövid, tömzsi ujjai végig siklanak a hátamon. Szóval nem nyomulhatnak rám, mert akkor fizikailag vonzódnának hozzám, ha valaki véletlenül nem lelkileg. Nem is rossz ötlet YoonGitól. Hálásnak kellene lennem. Nem mintha nem lett volna még dolgom férfival, de sokat számít, mivel hét kiéhezett oroszlán között vagyok én a préda. Illetve az ő szemükben, de már most én vagyok az, aki rájuk vadászik. 

2019. november 2., szombat

Bevezető

Soha nem voltam az az ember, aki nappal él, de mióta mindent hátra hagytam ez a szenvedélyem csak még jobban elveszett. Nem tartom fontosnak a reggeli munkákat, mivel nincs egy gazdag hülye se, aki fényes nappal akarná magát kiütni, akármennyire is nézek ki jól az oldalán. A péntek esték mindig is a legjobb napok voltak arra a célra, hogy több ezer wont lopjak le mások számlájáról. Az ilyen fajta emberek szóvá se igazán teszik az ilyen fajta dolgokat. Mennyire furcsán jönne ki, ha egy nagy ember közölné, hogy egy kislány több ezer wont, vagy éppen dollárt lopott le a számlájukról, csak mert ők kidőltek a rengeteg piától. 
Undorító, hogy néhány férfi mennyire elveszti a fejét pár szép combtól neccharisnyában és meztelen vállaktól. Kérdem én, ki a hibás, ha becsapják őket? Egyszer se fordult elő, hogy én kezdeményeztem volna beszélgetést, egy áldozattal se. Minden adandó alkalommal ők szóltak hozzám, vagy hívtak meg egy italra. Micsoda alfa hímek, nem? Mit meg nem tesznek egy nőért... 
Nem várok sokat a mai naptól, mivel augusztus vége felé egyre üresebbek a hotelok bárjai, legyen Szöul bármelyik környékén. Csak valami buta férfit kell kifognom és a mai nap is be tudok húzni pár ezret. Ebből kiindulva nem túl rámenősen öltözök ki, mi több elég vissza fogadtan, de még is csinosan. Kevés ékszert aggatok magamra és pár perccel tíz után már indulásra készen állok, bár szerencsémre csupán a földszintre kell lemennem a bárba. Itt tényleg nem lesznek sokan, ami nem is baj. Holnap úgy is dobbantok innen, mert már napok óta itt gubbasztok és kezdek feltűnő lenni. Már ki is néztem a következő szállodát, pedig eléggé megszerettem ezt a helyet itt Hannam - Dong-ban. Túl jó volt a szobám és a kiszolgálás, de túl drága ahhoz, hogy tudjam normálisan finanszírozni, mi több kockázatos is lenne már maradni... 
Lifttel megyek le a földszintre és indulok meg a szinte kihalt folyóson a kellemes bárig, ahonnan halk zene szól, bár nem az a fajta amit szeretek, viszont az italozáshoz tökéletes. Igaz, minimális alkoholt iszok mert nagyon nem bírom. Belépve az üvegajtón azonnal végig mérem a terepet és az egyik üres asztalt veszem célba. Jól van... Hárman vannak jelenleg, plusz a pultos. Meg is van a préda. Széles vállak, valamint sötét haj. Nem szeretem, ha valaki elfedi az arcát, de sajnos nem tudok mit tenni azzal, hogy maszk és mélyen az arcába húzott sapka van a fején. A ruha darabok rajta... Nem rossz. Pénzes, az egyszer biztos... Szerencsémre a bárpultnál ücsörög egyedül, így még időben állok meg, majd lépkedek a pultoshoz, aki kérdően pillant rám. Elő csalva a műkönnyeimet teszem a táskám a támaszkodó férfi mellé, majd halkan szívom meg az orrom. Figyelve a sminkemre kezdem gyenge mozdulatokkal törölgetni a szemeiket, majd mély levegőt veszek és csak azután szólalok meg, hogy észreveszem, nagyon is érdeklem. 
- Kaphatnék egy zsebkendőt...? - a hangom azonnal elcsuklik a mondat végén és előre döntöm a fejem, hogy még pár könny cseppet erőltethessek ki magamból. Mire sikerül újabb könnyeket kicsikarni a szemeimből a zsebkendő már előttem hever a fekete márvány pulton. Nem szoktam sírni, szomorúságból soha. Tudom, hogy a műkönnyekre ugranak a hapsik. Nem tudom, hogy azért mert szeretnének uralkodni felettünk, hogy ők vigasztaljanak, vagy csak úgy. Valami hátulütője biztosan van. Tagadás se fér hozzá. - Köszönöm... 
Azonnal az orromat kezdem törölgetni és megindulok az előre kinézett asztalhoz, amihez a bárpultnak háttal ülök le, hogy ne nagyon kelljen tovább erőltetnem a könnyeket. És most jön a várakozás, amit a világon mindennél jobban gyűlölök. Ilyenkor dől el, hogy sikeres volt-e a kis színjátékom, amit bevallok az egyik legjobban sikerült volt hetek óta. Büszke vagyok magamra. Nem sokat kérek, csak a bankkártyádat, de azt is csak kölcsönbe tíz percre. Ennek a hapsinak pár száz ezer meg se kottyanna, ne vicceljünk már. A dzsekije annyiba kerülhetett, mint a szállásom. Nem kell sajnálni, mert ha ide is jön ő is csak egy dolgot akar majd... 
- Elnézést. - hallom meg a kellemesen csengő férfi hangot, de időm sincs felé fordulni, mert egy poharat az asztalra téve ül le velem szembe, így csak éppen sikerül a kezembe kapnom a már így is sminkes zsepit, hogy megtöröljem a száraz szemem. - Szabad egy pillanatra? 
- Persze... - éreztem, hogy ide fog jönni, de hogy... turmixot hoz nekem. Ez idegen. Nem alkohol, bár ki tudja mit kért bele. - Mi a baj? 
- Csak láttam, hogy nem vagy valami fényesen. - tolja feljebb a sapkáját, azonban amikor meglátom a szemeit hirtelen elakad a levegő és pár pillanatra megfeledkezek magamról. Csak nekem lehet ilyen piszok nagy mázlim, nem másnak. - Mi történt?
- Én csak... - kezdenék bele, de még előtte megszívom az orromat. Mit is kellene pontosan mondanom. Őt nem fogom tudni leitatni, hogy a fenébe is menne? Ennél csak okosabb Kim SeokJin. Valamit muszáj kitalálnom... - Most szakítottam a barátommal, aki itt is hagyott... - veszek mély levegőt és magam elé húzom a turmixot, majd kicsit iszok belőle. - Illetve fent a szobában.
- Oh... Komoly volt? Vagyis. Gondolom. - húzza le magáról óvatosan a maszkját, így elő villannak a telt, halvány vörös ajkai. Fent tartva az érdeklődését a kezeit az asztalon kezdi pihentetni és folyamatosan tartaná a szemkontaktust, ha nem a kézfejét bámulnám.
- Már jó ideje együtt voltunk. Miatta jöttem el a szüleimtől, de most... - veszek mély levegőt. - Teljesen magamra hagyott. - túrok a hajamba mire ő kicsit bólint, jelezve, hogy érti amit mondok.
- Akkor gondolom vissza mész a szüleidhez, nem?
- Jó is lenne, de már évek óta nem beszéltem a szüleimmel és eléggé rosszul váltunk el. Ők nem támogatták a kapcsolatunkat. És most fogalmam sincs mit csináljak. - kezdek újra hangos, szinte hisztérikus sírásba, mire ő nyugtatásképpen a kezeimért kap és azokat kezdi simogatni. - Nincs munkám... És holnap muszáj elmennem innen, de nem tudom hova. - nehezen lélegzek és a szabad kezemmel a poharat kezdem markolászni.
- Semennyi pénzed nincs? Legalább annyi, hogy keress valami olcsóbb helyet és keres munkát?
- Csak egy bőröndöm van, annyit hagyott itt nekem. Minden pénzügyi dolgot ő csinált. Fogalmam sincs mit fogok kezdeni magammal! - folytatom hangosan a zokogást és az asztalra dőlök. Ha legalább pár száz wonnal megszán már csak annak is nagyon örülök. Nem várok tőle nagy összeget, kétlem, hogy milliókkal a zsebében rohangálna...
- Ömm... Én... - kezd motyogásba és csak még jobban a kezemet szorongatja.
- Tudom... - emelem fel a fejem. - Sajnálom... Nem tudom mit képzeltem, hogy csak úgy... - törlöm meg a szemem és most először teremtek vele szemkontaktust mióta ide ült. - Nem akarlak a bajaimmal terhelni, Kim Seok Jin, igaz?
- Igen. - bólint aprót rezzenéstelen szemekkel. - Nagyon... szívesen segítenék neked.
- Tudom... de gondolom nem teheted... - húzom el a kezem tőle és lassan állok. - Vissza megyek a szobámba. Sajnálom, hogy raboltam az időd... - indulnék el, de megbillenve huppanok le a földre és túrom hátra a szőke tincseimet. A fejemhez emelve mind két kezem hunyom le a szemem, de ő már ugrik is oda hozzám, hogy talpra állítson. Gyengéden a karjaim alá nyúlva emel meg, hogy újra biztos lábakkal álljak a földön. - Bocsánat... Csak nem vagyok valami jól. Bevettem pár gyógyszert és...
- Nem szeretnélek ilyen állapotban magadra hagyni. A ma estét töltsd nálunk, aztán átbeszéljük a dolgokat, rendben... ömm...
- Yuna... - nézek egyenesen a szemébe. - Shin Yu Na...

Szereplők

Kivel mással is kezdhetném a felsorolást, mint jó magammal. Fogalmam sincs pontosan mit kellene magamról mondanom, gondolom valamilyen alap információkat, amik elég pozitívak, hogy mindenkinek jó benyomást keltsek. Igaz? Valami ilyen kellene, de nem pont miattatok fogok hazudni, mikor ezen semmi nem múlik, csupán a véleményetek rólam, ami engem kicsit se hat meg. 
Mindig is az a célra törő lány voltam, aki mindent megtesz azért amit akar. Nyugodt szível hazudok bele a másik arcába, vagy zúzom össze lelkileg, akármilyen is annak a személynek a személyisége aki előttem áll. Ha iskolába járnék könnyen kaphatnék színészkedésből jelest, de valahogy a tanulás nem igazán nyerte el a tetszésem és passzoltam. Lassan fél éve, hogy ott hagytam a sulit, de bevallom tökéletesen megvagyok, csak hamis személyi kellett és egy számla, illetve sok. Nem minden 2003-as születésű mondhatja el magáról, hogy ennyi évesen milliók... hagyjuk. 
Sok ember szerint kegyetlen és gonosz vagyok. Undorító amit csinálok, de kérdezem én. Nem bűn milliókat mosni? Hamis szavakról prédikálni? Lelkileg össze törni a fiatalok lelkét? Ezek nem bűnök? Nem akarok az lenni, akinek elveszik a pénzét, akit hülyének néznek, akit tönkre tesznek az iskolában. Én az akarok lenni, aki mások felett van. Aki hamarabb meghúzza a ravaszt. Az aki nem te vagy. Olyan akarok lenni, aki nem példakép... mert nem is lehetnék az. Nem igaz? Mert én tönkre teszlek magam miatt. 
Szükséges lenne külön bemutatni azt a hét srácokat, akikhez sodort az élet? Úgy is mindenki ismeri őket. Nos én kénytelen voltam mindannyiukat kiismernem, hogy okosabb legyek mint ők. Szeretek másokon uralkodni és hát... van egy hatalmas előnyöm. Ők férfiak, én pedig egy igazi kislány vagyok.

Fejezetek

1.
2.
3.
4.
5.
6.
7.